Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - IV. Szemle

Jégveszély elleni küzdelem 229 A JÉGVESZÉLY ELLENI KÜZDELEM AZ ODERÁN ÉS AZ ELBÁN E. Т. O. 627.73 A közelmúlt rendkívüli jeges árvizei idején, amikor. Budapest is ismételten nehéz helyzetbe került, sok szó esett a jégveszély elleni küzdelemről. Az elöntéssel fenyegetett ill. elárasztott területek lakosságának rémülete és elkeseredése, továbbá a különböző „szakértők" és alkalmi feltalálók nyilatkozatai a vízügyi szakkörök ellen hangolták a közvéleményt. Úgy látszott, mintha nem is az elemek féktelensége, hanem a folyammérnöki szolgálat valamilyen súlyos mulasztása lenne a bajok oka. Igen tanulságos tehát az a két most megjelent összefoglaló közlemény, amely az Oderán és az Elbán a jég ellen évek hosszú során át folytatott küzdelemben szerzett tapasztalatokról számol be.

1 I. Jégtörőhajók. Mindenek előtt különbséget kell tennünk 1. a folyók torkolati szakaszán fekvő tengeri kikötők forgalmának fenntartása érdekében végzett jégtörőmunkálatok és 2. a szorosabban vett folyami szakaszokon, elsősorban a jeges árvizek megelőzésére szolgáló jég elleni küzdelem között. 1. A Keleti tenger partján fekvő Swinoujscie(Swinemünde)től Szczecin (Stettin)-ig terjedő 72 km-es, 8 m merülésű tengeri hajókkal járható víziúton épúgy, mint Hamburg és az Északi tenger között, jégtörőhajókkal általában egész télen át szabad közlekedést tartanak fenn. A Szovjetunió hatalmas jégtörőhajói, közvetlenül a kereskedelmi hajók előtt járva, magán a Keleti tengeren is biztosítják a forgalmat, és az 1928/29-i rendkívül hideg télen számos, a nyilt tengeren befagyott német gőzöst is kiszabadítottak veszélyes helyzetéből. Az erre a célra kibérelt szovjet jégtörők az Északi tenger—Keleti tengeri csatornát is sikeresen szabaddá tették. Az Oderán Swinoujscie és Szczecin közt a szczecini kereskedelmi kamara 1888 óta tart fenn jégtörőszolgálatot, legutóbb öt, 350—1900 Le-s, 3,8—6 m merülésű hajóval. Á költségeket a víziutat használó hajóktól szedett illeték fedezi. Az 1923/24—1937/38 közti 15 éves periódusban a jeges napok száma 0—107 (átlag 53), az évi üzemi kiadás 91—471 ezer (átlag 267 000) márka volt. A beszedett illetékek évi átlaga 286 000 márkára, a jégtörőüzem összes bevételének évi átlaga 326 000 márkára rúgott. Az Elbáról nem ad ilyen pontos képet az idézett cikk. De megtudjuk belőle hogy az árapály folytonos játéka és az élénk hajóforgalom nagyon megkönynyíti az 1—2000 lóerős, max. 5,5 m merülésű jégtörőhajók vágta út szabadon . maradását. Mikor jégtörőszolgálatról olvasunk, rendesen ezekről a rövid szakaszon, a teherviselőképes tengeri kereskedelem érdekében végzett munkálatokról .van szó. Folyamok és belvízi hajózás esetében teljesen eltérően alakul a. helyzet. 2. Mind az Oderán, mind az Elbán használják a jégtörőhajókat a szorosabban vett folyami szakaszon is, részben a hajózási szünet megrövidítése érdekében, de főként a jéglevonulás megkönnyítésére, hogy ilymódon a jeges árvizek veszedelmét elhárítsák. ') Bruchmüller, Paul : Erfahrungen bei Eisbreeharbeiten auf der Oder. Die Bautechnik, 27. évf., 1. és 2. szám, Berlin 1950. —Franke, Harald : Der Eisaufbruch auf der Elbe. Die Wasserwirtschaft, 40. évf., 11. szám, Stuttgart, 1950. 15