Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - II. Hock Károly: Nagyobb építések megszervezése

Nagyobb építések gazdaságossága 145 , Ezért a kiírástól eltérően így tett ajánlatot és messzemenően a legolcsóbb lett. Házi kezelésű munkánál a műszaki előkészítés sokszor hiányos volt, és ez volt az egyetlen értelme a régebben a vállalkozók által a házikezelésű munka ellen vívott harcnak. Most, amikor a munkák végrehajtását állami vállalatok végzik, ez a fajta verseny megszűnt. Ha nem akarjuk, hogy a munkák végrehajtása gazdaságtalanul történjék, akkor szükséges, hogy az állami vállalatok a múltban szokásosnál nagyobb mértékű specializálódásul és gondosabb előkészítéssel biztosítsák az építkezések feltétlen gazdaságosságát. Ha a specializálódás révén és a gondos műszaki előkészítéssel sikerül megtalálni a helyes műszaki megoldást (amit a múltban a kiírástól vártak), akkor természetesen nagy mégtakarítást jelent az ilyenfajta verseny elmaradása, mert egyazon munkának számos ajánlattevő általi külön-külön megtervezése a múltban a jelentős közvetlen költségen kívül még a műszaki munkaerőnek nagy megterhelését is jelentette. Az építés jó előkészítését sokan nem becsülik eléggé, és még nagyon gyakorlott kivitelezőknél is előfordul, hogy a terv elkészülte után azonnal hajlandók a munkát megkezdeni. Az azonnali megkezdés sohasem lehet jó. A kivitel át nem gondoltsága sokszor zökkenőket és késedelmet okoz, és az elsietett munka általában többe kerül, mint a jól megfontolt és előkészített. Végeredményben tehát még akkor sem megokolt az építés kellő elékészítés nélküli megkezdése, ha a munka gyors elkészülte a legfőbb követelmény. Ilyenkor is arra kell gondolni, hogy nem a minél hamarább való kezdés a gyors munka titka, hanem a jó munkaprogramm és a jó munkaelőkészítés. Mindezekre példaként ismét a siófoki hajózsilip építését említem meg. A mű megépítése 1941 végén került komolyan szóba. 1941/1942 telén megtörténtek a talajvizsgálatok. Ezeknek a feldolgozása után 1942 nyarán lehetett a munka tényleges megkezdésére gondolni. A zsilip építése békemunka volt a háború közepén, és így politikai célt is szolgált. Ezért, de a mielőbbi befejezés érdekében is, nagyon szorgalmazták a munka azonnali megkezdését. A zsilip építését végző állami hivatal azonban a részletes munkaprogramm elkészítése után úgy taláta, hogy az építés érdemi részének azonnali megkezdésehátrányos, ós javaslatot tett arra, hogy a tulajdonképpeni munkát csak 1943-ban kezdjék el. A munkaprogramm olyan világosan mutatta ezt, hogy a Földmívelésügyi Minisztériumban is beletörődtek a késedelembe. Mi történt volna akkor, ha a munkát azonnal — 1942 nyarán — megkezdik? Ha nem is vesszük figyelembe a részlettervek és fontos anyagok hiányát, nem állott rendelkezésre az alapozáshoz szükséges talajvízszintsüllyesztő berendezés. Ennek akár Németországból való behozatala, akár magyarországi gyártással való kiegészítése és megszerzése oly soká tartott volna, hogy a talajvízszintsüllyesztés üzeme leghamarább 1942 októberében vagy novemberében kezdődhetett volna meg. A talajvízszintsüllyesztést egész télen fenn kellett volna tartani, nehogy a kutak befagyjanak, de ugyanakkor betonozni csak külön nehézségek ós külön költségek árán lehetett volna. Így a betonozás észszerűen csak tavasszal kezdődhetett volna meg, a betonmunkák csak 1943 június—júliusban jutottak volna cl oda, hogy a talajvízszintsüllyesztést abba lehessen hagyni. Így tehát a talajvízszintsüllyesztésnek 10 hónapig kellett volna üzemben lennie. A zsilip teljes befejezése legkedvezőbb esetben is csak 1943 végén következhetett volna be, mert a vasszerkezetet a MÁV AG leghamarább akkorra készíthette el. Az üzembehelyezés azonban a szükséges kotrások miatt a legkedvezőbb esetben is csak 1944 tavaszán történhetett volna meg. A munkakivitelt megtervező hivatal kimutatta, hogy ha az építést csak 1943 tavaszán kezdik el, a zsilip 1943 végéig éppen úgy készen lehet, de a talajvízszintsüllyesztést csak 8 hónapig kell üzemben tartani (április—november)-