Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - II. Hock Károly: Nagyobb építések megszervezése

Nagyobb építések gazdaságossága 139 , Van azonban egy szakasz, ahol ez a határ elmosódik, A tervezésnél ugyanis elkerülhetetlen az, hogy az építés kivitelére nézve is feltevéseket ne tegyenek. Például a tervezésnél fel kell venni a kiemelendő munkagödör rézsűjét, hogy meg lehessen állapítani a kiemelendő földmennyiséget. Már pedig ennek a rézsűnek a hajlása egészen más természetű adat, mint például egy vasbetongerenda mérete. Az építés végrehajtásánál szigorúan be kell tartani a vasbetongerenda méretét, de a később betemetendő munkagödör rézsűjénél ez nem így van. Ha az építés kivitelével bármi oknál fogva lehetséges a munkagödröt meredekebb rézsűkkel kiemelni, akkor ezt a tervben levő adat természetesen egyáltalán nem akadályozza. Az így elért költségcsökkentés valódi megtakarítás, és az építésvezető érdeme. De a vasbetongerenda méretének csökkentésével látszólagos megtakarítás csak önbecsapás lenne. Eppenúgy nem megtakarítás az, ha valaki valamilyen anyagért vagy munkáért kevesebbet fizet, mint amennyi annak a rendes ára. Ha egy vállalkozó alulfizeti az embereit, akkor a megmaradt összeg növeli ugyan a nyereségét és így részére megtakarítás, de a munkások ugyanannyit veszítenek. Ha azonban az állam tenne ilyet, akkor az nem megtakarítás, hanem ismét önbecsapás lenne. Az az építés gazdaságos tehát, amelynél a munkát minél kevesebb munkaerő, anyag és felszerelés felhasználásával hajtják végre. Közös az építésnél és a tervezésnél az a törekvés, hogy a feladatot jól és a legolcsóbban lehessen megoldani. A tervezésnél ezt a célt változatok összehasonlításival érik el. Különleges építések végrehajtásánál változatok összehasonlításáról természetesen nem lehet szó, mert az ilyen építményt csak egyszer készítik el. Amint a nagyobb építmények tervezését a tervezésben különlegesen gyakorlott mérnökök irányítják, az építkezések végrehajtásánál olyan mérnök vezeti az építést vagy irányítja az építésvezető személyeket, akinek különleges építési gyakorlata van. Ez az építésvezető nyilván arra törekszik, hogy az építést minél gazdaságosabban hajtsa végre, és az építés befejezte után nyilván kíváncsi lesz arra, hogy a gazdaságosságra való törekvése sikeres volt-e, tehát a munka kivitelét tényleg gazdaságosan oldotta-e meg. Ugyanez a törekvése az építtetőnek és az államnak is. mert a megtakarítások elérésére sarkaló jutalmakat csak a gazdaságosság megállapítása alapján lehet kifizetni. Első pillanatra úgy látszik, hogy a gazdaságosságot a tervező által készített költségvetéssel való összehasonlítás alapján lehet elbírálni. Azaz, lia a munkát úgy hajtják végre, hogy költsége kisebb, mint a terv költségvetésében megadott végösszeg, akkor a munkakivitel olcsó, ha azonban az építés annál többe került, akkor a munkát nem végezték gazdaságosan. Sajnos azonban összetett, nagyobb építkezéseknél a tervbeli lévő költségvetés végösszege a gazdaságosság fokának megállapítására nem alkalmas. Amint a versenytárgyalások eredményei mutatták, a kiviteli költségre tett ajánlatok nagyon eltérnek egymástól, és az ajánlatok összegéből képzett középérték vagy súlypont is messze eltérhet a terv költségvetésében előirányzott összegtől. Jó például szolgál erre a Soroksári Dunaág mellett épített két csőzsilip. Ezek egymás közelében, a Dunaág két partján, épültek. Az egyik zsilip előirányzott építési költsége kereken 1000 pengő, a másiké kereken 2000 pengő volt. Az egyik zsilipet építő mérnök a földkiemelés alkalmával úgy vélte, hogy a talaj már kezd nagyon folyni. Ezért abbahagy a tsflfr a földmunkát, bár még nem volt teljesen készen, és azonnal megkezdette az alapbeton beépítését. Az építés így akadálytalanul megtörtént, de végeredményben a csőzsilip alapja a tervezettnél néhány centiméterrel magasabbra került, aminek különösebb jelentősége nem volt. A munka tényleg kereken 900 pengőbe került. A másik, nagyobbik csőzsilip