Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - III. Balassa Miklós: A gépesített földmunka eszközei

.-4 gépesített földmunka eszközei 103 Minden kotrógép üzemének van egy optimuma: az a folyóméterenkénti köbmennyiség, amelynek termelése esetén a kotró a legnagyobb teljesítménnyel tud dolgozni. Ennél kevesebbnél a m

3-enkinti több üres járás, többnél pedig a miatt kisebb a teljesítménye, mert a több anyagot csak különleges kezeléssel, fölös mozgások végzésével, tehát időveszteséggel tudja kirakni. Ez az optimum hazai kotrógépeinknél a kis egységeknél 20, közepeseknél 35. a legnagyobbaknál 45 m

3/fm körül van. Ha a kiemelt anyagot elszállítják, azaz, ha a kotró szállítóeszközbe rakodik, ilyen optimum természetesen nincs. Ilyen esetben a nagyobb hatósugár nem jelent szükségszerűen nagyobb teljesítményt, legfeljebb egyszerűbb kezelést a megrakandó járóművek beállításában. Szállítóeszközbe való rakodás esetén a hegybontó teljesítménye éppen ezért nagyobb minden más kotróedényes kotró teljesítményénél, mert a kotrási ütem befejezésekor a kotróedény legmagasabb helyzetében van, tehát az ürítéshez máinem kell emelni, fordulás után a gép azonnal üríthet. Hozzájárul még ehhez az árokásóval közös az a sajátsága, hogy kotróedénye nem lengő, hanem mereven vezetett, tehát kitűnően tud pontra üríteni. Ezzel ellentétben lengő kotróedényes gépnél (vonókötél, markoló) a fordulás lefékezésekor a kotróedény tehetetlenségénél fogva tovább igyekszik mozogni, leng, és így az ürítési szórás elég tekintélyes, csak viszonylag nagy alapterületű kocsiszekrénybe tudunk mellészórás nélkül üríteni. A forgó felsővázas kotrógépeknek a IV. táblázatban megadott teljesítményi adatai közül a hazaiak mind depóniába rakással kapcsolatos és előírt szelvény szerint végzett munkára vonatkoznak. A táblázatban szereplő külföldi munkáknál a cél többnyire csupán anyagtermelés volt, a kiemelt szelvény alakjára nem kellett tekintettel lenni. A kitermelt anyagot a legtöbb esetben szállítóeszközbe rakták. Ugyancsak a teljesítménnyel összefüggő fogalom a kotrógép tiszta, effektív üzemideje. A kotrógép ugyanis az indulása és megállása között eltelő időt csak kivételes esetekben használja ki teljesen hasznos termelőmunkára, mert az időnek bizonyos százaléka fenntartási munkával telik el. Ez a munka kétféle: van állandó része, amely minden gépnél és minden körülmények között elvégzendő, és van változó része, amelynek időtartama tág határok között változik a gép állapota és a munka körülményei szerint. Az előbbihez tartoznak azok a munkák, amelyek a gép jókarbantartásához szükségesek és csak álló gépen végezhetők el (mint pl. a kenőhelyek kenése, bizonyos részek ellenőrzése, vizsgálata stb.), az utóbbiba pedig az előálló törések, szakadások stb. helyrehozása. Az állandó rész a kialakult gyakorlat szerint 8 órás műszakonként félóra. Elvégzésének ideje mindig a műszakváltás, amikor a géppel úgyis meg kell állni és amikor az egymást váltó személyzet észrevételeit kicseréli. Ez tehát a teljes munkaidőnek mintegy 6%-a. A változó rész időtartama igen különböző lehet. Jó állapotban lévő gépnél, ha elegendő a tartalékalkatrész, megfelelő a szerszámkészlet és gyakorlott a személyzet, a teljes üzemidő 3—5%-a, de elhasznált gépnél, elégtelen tartalékalkatrész-készlet és nehéz munka esetén 20—25%-ra is felemelkedhetik. Tiszta vagy effektív munkaidőn az összes munkaidő és a fenti okok miatti szünetek különbségét értjük, amely idő egész tartama alatt a kotró valóban termelő munkát végez. Ez az időtartam arányos a teljesítménnyel és értéke a kotrásnál szokásos 3 műszakos, éjjel-nappali üzem mellett 18—22,5 óra között szokott lenni, azaz az összes munkaidő 75—94%-a.