Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

A Nílus völgy öntözései 87 A Nílus vízrajza. A Nílus folyó három főága közül az Atbara és a Kék Nílus Abesszíniában, a Fehér Nílus pedig az afrikai nagy tavakból ered. A Kék Nílus forrása a Tanatónál van. Az Atbara és a Kék Nílus az évi összes vízmennyiség 65%-át szállítják, de fő jelentőségük, hogy ezek hozzák az Egyiptomot megtermékenyítő összes iszapot. Mind az Atbara, mind a Kék Nílus nyáron teljesen kiszárad, az esős évszakban azonban igen nagy mennyiségű árvizet szállítanak. Az árvizek finom lebegő hordalék alakjában magukkalragadják a száraz évszakban fellazult talajt. A Fehér Nílus hosszabb, mint a másik két mellékfolyó. A Fehér Nílus forrásvidékének legjelentősebb mellékfolyója a Kiwu-tóból táplálkozó Kagera-Nílus, amely a Viktória tóba ömlik, majd ezalatt a Ripon vízesést alkotja és Viktória Nílus néven folytatja útját, majd a Murchison vízesések alatt egyesül az Albert Nílussal (2. ábra). Ez utóbbi az Albert tavakból érkezik és a Fehér Nílus legbővebb vízszállítója. Nagy vízhozama miatt az egyiptomi öntözőmérnökök az Albert Nílust tekintik a Nílus igazi forrásfolyójának. — A folyó most már Fehér Nílus néven átlépi Szudán határát ós igen kanyargós útat választ azon a hatalmas mocsárterületen, melyet Sudd-nak neveznek, majd magába fogadja két legfontosabb mellékfolyóját a Bahr€1-GhazaU és a Sobatot. A tavak és a hatalmas mocsarak tározó hatása miatt a Fehér Nílus vízjátéka sokkal kisebb mint a Kék Nílusé és vize tiszta, mert a mocsarak növényzete átszűri és összes iszaptartalmát visszatartja. A Fehér és a Kék Nílus Khartumnál egyesülnek, majd felveszik az Atbarát is, a Nílus legalsó mellékfolyóját.