Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - V. Mantuanó József: Az 1947. évi árvíz tapasztalatai a Sió, a Sárvíz és a Kapos völgyében
66 Mantua .no József zárva, s ennek ellenére Siófoknál február 24-én egy nap alatt 0 em vízállásról 150 cm-re emelkedett a vízszint és egy nappal később 8 km-el lejjebb, a juti vízmércén 210 cm-t észlelnek. Ezt a vízállást valószínűleg a 13.326 km szelvényben a jobbparton betorkolló Kiskoppány patak visszaduzzadó vize okozta. A Siócsatornának számottevő mellékvizei a jobbparton torkollanak be: a Völgységi, Hidas- és a Donát-patak. Ezeknek a vízgyűjtője nagyjából ugyanolyan délre fekszik, mint a Kapós vízgyűjtője. Délről jövő olvadás esetében egyidejűleg áradnak meg, csak amíg a patakok vize rövid távolság után éri el a befogadó Siót, a Kapós elég hosszú úton északnak folyva, a simontornyai domb megkerülésével jut a Sióba. Ennek az a következménye, hogy a Sió alsó szakaszán a Kapós felső szakaszával egyidőben jelentkezik a nagyvíz, és mire az a Sióba jut, már feltöltött medret talál. Ez a helyzet februárban kétszer is megismétlődött. Az alsó szakasz vízállását azonban a Duna vízjárása dönti el. A Duna hatása ebben az évben igen kedvező volt, mert alacsony vízállása miatt Szekszárd és a Siótorkolat között nagy esés állott elő és a meder emésztőképessége lényegesen megnőtt. A dunai nagyvíz csak március 26—28-án, akkor következett be, amikor már a Sión nagymérvű volt az apadás, közepes vízállás uralkodott. Ez a szerencsés vízjárás volt az oka, hogy Szekszárd körül nem ismétlődött meg az 1940. évi árvízkatasztrófa. Érdekes tapasztalat az, hogy a 120 m 3/sec emésztőképességű Siómederhez viszonyítva lényegesen kisebb vizek: a Völgységi, Hidas- és a Donát patak együtt egymagukban is képesek helyileg a Sión nagy vizet okozni és a medret feltölteni. A nagyvizek számos helyen okoztak töltésszakadásokat. A bekövetkezett töltésszakadásokat a 8. táblázatban mind a Sión, mind a Nádor-csatornán időrendben tüntettük fel. A táblázatban feltüntetett szakadáíok és átmet zések mind a Sión, mind a Nádor-csatornán csak az ú. n. árvédelmi szakaszra vonatkoznak. Rajtuk kívül számos átszakadás volt még. így a Nádor-csatorna felső szakaszán, különösen Székesfehérvár fölött Ősiig, március 10-től jóformán összefüggő víztükör volt az ártér, úgyhogy magát a medret meg sem lehetett közelíteni. A Sión az Igari berek töltése a 37,200 km szelvénynél március 8-án szakadt át és ezzel mintegy 1400 kat. hold mezőgazdasági terület került víz alá. A Nádor-csatorna mentén elég gyakran fordul elő, hogy a töltés hátulról szakad át. A Sióból a Nádor-csatorna árterébe jutó víz szakítja át a töltést és így folyik be a Nádor-csatornába, hogy lejjebb a töltést másodszor is átszakítva, valahol másutt ismét az ártérbe ömöljön. Ilyen körülmények között komoly védekezésről beszélni is alig lehetett. d) A vízállasadat ok vizsgálaia. A 9. és 10. táblázatban célszerűségből nem magukat a vízállásokat tüntettük fel, hanem a meder teltségét százalékban, vagyis a mért vízállásokat a mértékadóként számított legnagyobb vízállás százalékában fejeztük ki. így a vízlevonulásról sokkal egységesebb, jellegzetesebb képet kapunk. A Sió. Az első időszakban Simontornya és Kölesd között a meder egyenletesen van terhelve, az alsó szakaszon kimutatható az alacsony vízállású Duna leszívó hatása. A második árhullám idején a helyzet ugyanaz. A Simontornya és Kölesd között bekövetkezett számos töltésszakadás miatt a felülről jövő nagy vizeket a meder bőven emészti.
