Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - V. Mantuanó József: Az 1947. évi árvíz tapasztalatai a Sió, a Sárvíz és a Kapos völgyében

A Sió, Sárvíz és Kapos árvize, 53 lesz, mert a csatorna komoly vízgyüjtővidéke a tavon felül van, továbbá esése igen csekély és így emésztőképessége igen korlátozott. A három vízrendszer medrei mesterséges alkotások. Az eredetileg elmocsarasodott völgyeket a merkantilista irányzat hatásaként a 18. sz. végén kezdték el szabályozni. A medreket többször bővítették. Az utolsó nagyobb bővítés a Sión 1914—1934 között történt a Dunatoroktól a siófoki zsilipig. A meder vízemésztő képessége

1 a siófoki zsiliptől a Kapostorokig 50 m

3/sec, innen a Sárvíz beömléséig 120 m

3/sec, ez alatt 160 m

3/sec. A (S'ám'z-csatorna legutolsó szabályozása az 1927 — 38. években készült el, a torkolatnál számított nagyvíz 47,5 m

3/sec. A Kaposvízi csatorna jókarbahelyezése 1929—32-ben történt. A bővített meder a Koppány csatorna betorkollása alatt 64,16 m

3/sec vizet emésztett olyan módon, hogy a nagyvíz töltések között folyik le. Az 1940. évi nedves esztendő hatására fellendültek a vízimunkálatok. Mind a Sió, mind a Sárvíz és a Kapós vízgyűjtőjében komoly mederszabályozási munkálatok folytak, amelyek kétségtelenül gyorsították a víz lefolyást. Ez újabbkeletű munkák keretében a Sió mentén szabályozták a Szilasbalhási, Tisztavíz vagy Csigát, Kiskoppány és a szabadi Fenékbozót vízfolyásokat, a Sárvíz mentén a Sédet Hajmáskérig, a Kálóz patakot, a Gaja alsó szakaszát az iszákaszentgyörgyi határig, a Kapós mentén a Koppány alsó szakaszát Tamásiig. A háború okozta károk viszont jelentősen lerontották a vízlefolyási viszonyokat. Számos még ma is a mederben fekvő hídroncs és vízlefolyási szempontból rosszul megépített szükséghíd akadályozza a víz szabad lefolyását és nemcsak duzzadást, hanem mederfeliszapolódást is okoz. A három vízfolyás hídjait és a szelvényükben az árvízkor uralkodó lefolyási viszonyokat az I. táblázatban soroltam fel. Az 1944. év közepétől kezdve számbavehető mederfenntartás nem volt, úgyhogy 1947 tavaszán a fővölgyek medreinek vízlevezetési viszonyai kétségtelenül rosszabbak voltak, mint az 1940. év tavaszán. A Sió mentén a rőzsevágás három éven át teljesen elmaradt. A meder partjain lévő füzesek a nagyvízi lefolyási viszonyokat erősen rontották. b) Meteorológiai viszonyok. A tavaszi árvizek szempontjából döntő jelentőségű az őszi időjárás. Vizsgáló dásainkat tehát 1946 szeptemberével kezdjük. 1946 szeptemberében a rendkívül forró augusztus után nagy melegtöbblet mutatkozott és a hónap már egyfolytában a nyolcadik volt, amely hőfelesleggel zárult. A szeptemberi középhőmérséklet a dunántúli vidéken mintegy 2,5— 3 C°-kal haladta meg az átlagot és csúcsértéke szeptember 5—9-e között megközelítette a 35 C°-ot! A csapadék viszont mélyen az átlag alatt maradt, sokfelé az átlag tizedrészét sem haladta meg. Szeptemberrel a hosszú meleg időszak lezárult. Az október középhőmérséklete már 3 C°-al alacsonyabb, mint a sokéves átlag. Október 3-án beköszöntött az első hideghullám és 11-én már gyenge talajmenti fagy lépett fol. A hónap végefelé, 25-én, a tala j menti lehűlés az Alföldön már a — 15 C°-t is megközelítette. Az északkelet felől beáramló hideg levegőnek délfelé történő előnyomulása következtében a Földközi tengeren légritkulás keletkezett és október 5 —6-án, valamint a hónap utolsó pentádjában a ciklon felsikló melegáramlata kiadósabb csapadékkal öntözte a teljesen kiszáradt talajt, elsö1 A Sió, Sárvíz ós Kapós 1940. évi márciusi árvízének ismertetése. Vízügyi Közlemények, 1941. évi I 2. szám, 103. old.