Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - IV. Károlyi Zoltán: A hordalékmozgató erő meghatározása természetes vízfolyásoknál
A hordalék-mozgató erő meghatározása 41 képző vízállást kell megállapítani. Először az árvízi szelvényrész adatait kell kiszámítani, mintha a benne lévő középvízi szelvény nem volna ott, és ha ez már megvan, akkor kell áttérni a középvízi meder számítására és azt úgy kell tekinteni, mintha az árvízi szelvényből mélyült volna ki. A természetes vízfolyások esete sokkal bonyolultabb, mint a műcsatornáké. Itt ugyanis nem lévén a trapézalak határozottan felismerhető, a rézsűhajlás is ismeretlen. Jurina ezért azt javasolja, hogy a hordalékszállítási tényezőt határozzuk meg közvetlen hordalékméréssel és S 0-1 is így állapítsuk meg. Kétségtelen, hogy JURINA vázolt eljárásának levezetésében több vitatható pont is van. KURZMANN, — mint fentebb kimutattuk, — beigazolta, hogy a Jurina által alapulvett 4., ill. 12. képlet természetes vízfolyás esetében nem ad helyes értékeket, viszont ugyanakkor azt is állította, hogy hosszabb időszak átlagos értékeinek összehasonlítására felhasználható. Kétségbe lehet vonni azt is, hogy a Jurina eljárásával kapott S 0 érték ugyanaz-e, mint ami pl. közvetlen mérésekkel adódnék. Végül sok nehézséget okoz a hordalékmozgás / szélességének ós az « tényezőnek a meghatározása is, amely pedig Jurina képleteiben nagyon fontos szerepet játszik. Mégis, eredményeit rendkívül értékeseknek kell minősítenünk, mert az eddig ismert egyéb módszerekkel távolról sem sikerült gyakorlati feladatokat ilyen ;pontossággal megoldani. A módszer fő előnye az, hogy mivel az okozatból következtet az okokra, és a vízfolyás pontos megfigyeléséből indul ki, az eredmények ugyanarra a vízfolyásra nézve aránylag megbízhatóak lesznek. A kapott közbenső értékeket nem abszolút értékükkel, hanem ugyanabban a viszonylatban használja fel, tehát az esetleges pontatlanságok nem okozhatnak olyan eltéréseket, mintha laboratóriumban, vagy más vízfolyásokon megállapított együtthatókat alkalmaznánk. B) Javaslat a hordalékmozgató erő meghatározására. Az előadottakból látható, hogy természetes vízfolyásoknál a hordalékmozgató erő meghatározása, és általában a jelenségek elemzése még mindig nehézkes és bonyolult. Kívánatos volna olyan módszer megállapítása, amely egyszerűen beszerezhető adatok segítségével tenné lehetővé a hordalékmozgás elemzését a természetes vízfolyásokon is. I. A Chézy-képlet alkalmazása hordalékmozgás esetére. A probléma alább ismertetett megoldására az ötletet egy látszólag oda nem tartozó jelenségnél szerzett tapasztalatom adta. A győri folyammérnöki hivatal az 1940 júniusi dunai árhullám levonulása alkalmával Oroszvár alatt víztömegmérést végzett. A tetőző vízállás az oroszvári vízmércén 459 cm volt, tehát csak 60 cm-el volt alacsonyabb az eddig észlelt legnagyobb (1899. évi) vízállásnál. A tetőzés időpontjában sikerült a teljes szelvényben a víztömeget megmérni. A mérési adatok ismeretében megkíséreltem az érdességi együtthatók kiszámítását. A Strickler-képlet alkalmazásával к = 22,65 értéket kaptam. Ez az érték feltűnően alacsony, hisz a Strickler-féle táblázat szerint ekkora érdessége a közepes sziklamedernek volna. A táblázat szerint a mérés helyére к = 40 volna a helyes érték. Az eltérés tehát tekintélyes. A Chézy-képlet sebességi együtthatójául с = 32 adódik, bűzzel a tényezővel számítva a Bazin-féle érdességi együttható m = 4,81, a Ganguillet—Kutter-féle képlet tényezője pedig n = 0,0492 lenne. Az I. táblázat szerint ezzel szemben m = 1,30 és n — 0,025 értékek volnának érvényesek. Az előbbi számok a táblázatban már nem is szerepelnek!
