Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - IV. Csehily Géza: Az öntözések szervezete a Szovjetunióban

AZ ÖNTÖZÉSEK SZERVEZETE A SZOVJETÜNIÖBAN. Irta: CSEHILY GÉZA E.T..O. 626.8 (470) Szovjet-Belső-Azsiát és a Kaukázuson túli területet az öntözések egyik őshazájának tekinthetjük. Ezeknek a területeknek hőmérsékleti viszonyai a mezőgazdasági termelés szempontjából igen kedvezőek, a csapadék mennyisége azonban csekély, és ennek következtében az öntözés a mezőgazdasági termelés előfeltétele. A régebbi időben az életet jelentő öntözővíz biztosítása véres háborúk és állandó villongások előidézője volt az itt lakó különböző törzsek között és ezeket az ellenségeskedéseket még a cári Oroszország keménykezű politikája sem tudta teljesen felszámolni. A szovjet állam felismerte a hatalmas öntözési lehetőségek jelentőségét, és tervgazdálkodásában igen nagy szerepet juttatott az önellátás fontos pillérét képező öntözéses gazdálkodás megszervezésének, korszerűsítésének és a kollektív termelési forma megfelelő kialakításának. A Szovjetúnió ázonban nem elégedett meg ezeknek a területeknek öntözésével, hanem az öntözést mindazon területekre is kiterjeszteni igyekszik, amelyeknek a terméshozama az öntözések segítségével növelhető. A kolhozok hatalmas munkaerőtartalékainak és gépi felszerelésüknek az öntözés érdekében történő alkalmazása új távlatokat nyit meg az öntözések történetében. =!« ^ * Az öntözővíz, mint minden természeti kincs, a szovjet állam tulajdona. A természetes állapotban lévő folyóvízzel kapcsolatban, mivel előteremtése emberi munkát nem igényel, önköltségről nem beszélhetünk. Ha azonban a társadalom érdekében történő hasznosítás céljából a víz eredeti helyét megváltoztatjuk, a vizet már egy bizonyos munkaérték terheli, amely a vízkivételi művek megépítéséből, fenntartási költségéből és az öntözés üzemi kiadásaiból tevődik össze. Ebben az esetben tehát a víznek már számottevő önköltsége van és így pazarlása a köz érdekeibe ütközik. Mindaddig, amíg a víz a vízkivételi és tápláló csatornákban van, a termelésben közvetlenül nem vesz részt, ezért csupán mint felosztásra kerülő termelési eszköz értékelhető. Az öntözővíznek a tervgazdálkodásba való bekapcsolása elsősorban tervszerű felhasználását kívánja meg és ennek érdekében a legfontosabb a vízfelhasználás mértékének az ellenőrzése, azaz a vízkivételi, illetve tápláló csatornákból az öntözőcsatornákba irányuló vízkivétel pontos számbavétele. Ha itt nincsen pontos ellenőrzés, akkor nem lehet a tervszerű vízfelhasználást biztosítani. A Szovjetúnióban az öntözővíznek a felhasználás helyére való szállítása állami feladat, amelyet az illetékes öntözőrendszer állami intézősége és a helyi hatóságok látnak el. Amikor azonban a víz a kolhoz területére érkezett, az öntözőcsatornákba kerül, és így közvetlenül részt kap a termelésben, tehát mint termelőeszköz szerepel, a helyes felhasználásért a kolhoz felelős.