Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
3-4. szám - II. Sikó Attila: Az árvédelmi gátak keresztmetszeti méreteiről
194 Si ko A ttila 7— 8. ábra. A szivárgás szempontjából kedvező gátszelvények. azt találta, hogy az ő meg a Schaffernak képlete szerint számított értékek 1 : 2 hajlásig úgyszólván teljesen megegyeztek a kísérleti eredményekkel. Meredekebb hajlás esetén Schaffernak képlete kisebb értékeket adott a valóságosnál, az övé még 90%-os rézsűnél is használható eredményre vezetett. (Különben Schaffernak, mikor a képletét levezette, külön kiemelte, hogy csak kis a értéknél ad helyes eredményt.) Kimutatta L. Gasagrande azt is, hogy Schaffernak-nál a belépési magasságot egy kis /I értékkel csökkenteni kell, ezt a /1 értéket ki is számítja. Ez nyilván onnan ered, hogy a szivárgási görbének a kiinduló pontban a potenciál-elmélet szerint merőlegesnek kell lennie a rézsűre, amint azt Dachler és Pavlovszky szivárgási görbéin láthatjuk. Az ismertetett eltérések eléggé kicsinyek és a biztonság oldalára esnek. Tovább ezért nem időzöm itt, minthogy világos, hogy a szivárgási görbe pontos ismeretével sincs a főkérdés megoldva, mert, ha később is, és kevésbbé veszélyes helyen, de akkor is megindul bizonyos idő múlva a szárazfelőli oldalon a töltés lába felett bizonyos magasságban (z a) a vízszívárgás, ha a szivárgási görbe jól bennefekszik a szelvényben, amint az az 5. ábrán látható egypadkás tiszai szelvénynél (Szeged és Tápé között) 1932-ben is megtörtént, amikor is ott Bokor Mihály 30 l/sec .km átszivárgó vízmennyiséget mért. (A töltésalap áteresztő.) A felvetett kérdéssel foglalkozva, röviden rá kell térnem Schmied Ignác kísérleti munkásságának vázlatos ismertetésére, bár azt a tudományos világ nem méltányolta eléggé, talán a kísérleti testek aránylag kis mérete miatt. (A gátak 8 cm magasak voltak.) Schmied Ignác kísérleteit 1928-ban megjelent „Die Wasserbewegung im Dammkörper" с. munkájában ismerteti. Nem kevesebb, mint 100 kísérletet végzett különféle szelvényű gátakra, nagyobbrészt át nem eresztő alapon nyugvó 21 féle, részben egynemű, részben kevert földanyaggal. Észlelte az átszívárgási időt és az átszivárgott vízmennyiséget, továbbá azt az időt, amely eltelt az átszívárgásnak a szárazfelőli oldalon való jelentkezése és a gát deformálódásának megindulása között. Ha nem is sikerült neki kísérleteiből tudományos eredményt leszűrni, mégis számos értékes eredményre jutott. Ezek közül a legfontosabb az, amely azt mondja ki, hogy adott anyag esetén minden egyes keresztmetszeti alaknak egy bizonyos meghatározott átszívárgási idő felel meg, ami annyit jelent, hogy a helyes szelvényt kísérlettel egyértelműen (unzweideutig) meg lehet határozni. Meghatározta a szivárgási görbét (Abfallkurve), mely a vízszínből indul ki; felülről domború, az 1 : 2-es szárazfelőli rézsűt a vízmagasság %-ében (0,25 h) metszi, éspedig összetett (padkás)
