Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - I. Dr. Bogárdi János: Lebegtetett hordalékmozgás a Tisza Záhony-rázompusztai szakaszán

Lebegtetett hordalékmozgás a Tiszán I 185 A tározómedencék feltöltődésével, idevágó tanulmányaiban, dr Mosonyi Emil

1

6 is foglalkozott. A hordalékképződés megakadályozására, ill. csökkentésére irányuló eljárások részletes ismertetése mellett Mosonyi, Schoklitsch

1'' ismertetésbe nyomán, Eakin adatait táblázatosan közli (lásd Mosonyi III. és IV. táblázatát.) A felsorolt tárolómedencék nagyjából megegyeznek az általam felsoroltakkal, a feldolgozás módja azonban eltérő. Visszatérve a medencés- és medertárolók összehasonlítására, a VIII. és IX. táblázat szerint medertárolóknál az évenkinti százalékos feliszapolódás általában nagyobb, mint a medencés tárolóknál. Ez a kürülmény medertárolóknál a viszonylag kisebb tározótérrel magyarázható, melynek hatását a gáton átbocsátott vízzel lefolyó hordaléktömeg sem képes ellensúlyozni. A vízgyűjtőterület 100 km

2-ére eső feltöltődés medencés víztárolásnál nagyobb, mivel — azonos talajlesodrást és hordalékképződést tételezve fel — a tározásnak ennél a módjánál az egész hordaléktömeg leülepszik, vagyis a teljes mennyiség növeli a feltöltődést. A vízgyűjtőterület egységére eső eredeti tározótér a medertárolóknál általában kisebb, mint medencés tárolóknál, ami érthető, hiszen medencés tárolásnál rendszerint igen nagy tározótér áll rendelkezésre. Az Eakin nyomán közölt táblázatainkban felsorolt tárolók közül néhány nem látszik igazolni előbbi fejtegetéseinket. Például: a Lake Mc Millan-t inkább a medertárolók közé kellene sorolnunk, Parkville viszont inkább medencés tárolónak tűnik. A részletek ismeretének hiányában azonban nem szabad átcsoportosítást végeznünk. Különben is szem előtt kell tartanunk, hogy a víztárolás mikéntjét (medencés vagy medertárolás) a tározótér és a vízhozam aránya dönti el. A tiszalöki duzzasztó megépítése is medertárolást fog eredményezni. Vagyis nagyon nehéz lenne, — szinte lehetetlen, — a feltöltődés mérvét előre megállapítani. Feltételezve mérési eredményeink helyességét, a duzzasztó feletti szakaszra évenkint középértékben mintegy 8 468 000 tonna lebegtetett hordalék érkezik. Ha ez az egész mennyiség lerakódnék, — a lazán ülepedett hordaléknál 1,8 tonna/m

3 fajsúllyal számolva, — évenkint kereken 4 744 000 m

3 feltöltődés mutatkoznék, vagyis feltöltődés révén eleinte az eredeti tározótér (136 millió m

3)

1

8 3,5%-a veszne el évenkint. Azonban medertározásról lévén szó, a fínomszemű lebegtetett anyag nagyobb része nem fog leülepedni. Az előzőek szerint a lebegtetett hordaléknak mintegy 40—60%-a 0,005 mm-nél kisebb szemnagyságú. Valószínű tehát, hogy csupán 50% = 2 372 000 m

3 lerakódása lenne lehetséges. Az állandó vízlebocsátás, különösen pedig egyes árhullámok leeresztése révén további jelentős hordaléktömeg jut a gát alatti szakaszra. Ennek megállapításához ismerni kellene az érkező és lebocsátandó víztömegeket. Ilyen adatok ma még nem állanak rendelkezésre, pontosabb számítást tehát nem végezhetünk. De folytatva előző — kissé merész — becslésünket, mégis némi tájékoztatást nyújthatnánk a várható feltöltődések mérvéről. Tegyük fel, hogy 2 372 000 m

3-ből a fele, vagyis 1 186 000 m

3 a gát alatti szakaszra folyik. Ebben az esetben a megmaradó 1 186 000 m

3 ülepednék le évenkint a gát feletti szakaszon. Ez a feltevés talán túlzott, mert feltehető, hogy éppen a legnagyobb 1

8 Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. — Vízügyi Közlemények, 1947. 1 — 4. szám. 1

7 Schoklitsch, A.: Über die Verla

ndung von Stauräumen. Wasserkraft und Wasserwirtschaft, 1937/20. füzet. 1

8 Öntözésügyi Közlemények, 1942/1. sz. 29 — 34. old.