Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
3-4. szám - I. Dr. Bogárdi János: Lebegtetett hordalékmozgás a Tisza Záhony-rázompusztai szakaszán
Lebegtetett hordalékmozgás a Tiszán I 181 alatta lévő folyószakaszra kiterjed. Hatása elméletileg a végtelenben van, vagyis elméletileg a folyó teljes hosszában megváltozik. Gyakorlatilag természetesen mind felfelé, mind pedig lefelé csak bizonyos szakaszon jelentkezik számottevő átalakulás, és így vizsgálatainkat nem szükséges a folyó teljes hosszára kiterjeszteni. A duzzasztómű hatásainak természetéből következik, hogy másirányú változásokat várhatunk a felső, és ismét mást a duzzasztómű alatti folyószakaszon Ezért a tiszalöki. duzzasztógát által a Tisza hordalékának mozgására gyakorolt változásokat is célszerűen két részben, — külön a gát fe'etti és külön a gát alatti szakaszt, — vizsgá juk. A) A duzzasztómű feletti folyószakasz átalakulása A duzzasztómű, — szerkezetétő', magasságától és a vízlebocsátástól függően, — vá'tozó duzzasztást idéz elő. A gát feletti vízszint valamilyen duzzasztási görbe szerint alakú', vagyis az eredetihez képest magasabb szinten helyezkedik el. Nagyobb lesz tehát a vízmélység és így megnő az átfolyási szelvény, vagyis még az eredeti természetes vízhozam teljes leeresztése esetén is a vízsebesség csökkeni fog. A duzzasztási görbének megfelelően csökken az esés és a sebesség, ill. az esés csökkenésének megfelelően csökken a hordalékszállítóképesség is. Vagyis a fenékhordalék mozgása felülről a gátig fokozatosan gyengül és végül megszűnik, a lebegtetett hordalékból pedig először a legnagyobb hordalékszemek, majd fokozatosan a finomabb szemcsék leülepednek: megkezdődik a duzzasztómű feletti szakasz feltöltődése, feliszapolódása. A duzzasztómű feletti szakaszon a hordalékmozgást tekintve legjellegzetesebb a feliszapolódás. A feltöltődés, feliszapolódás módja és mértéke elsősorban a folyó által felülről szállított hordalékmennyiségtől függ, amely pedig — az előzőek szerint — szorosan összefügg a vízgyűjtőterület sajátságaival. Általános megállapítás, hogy a víztározás szintje fölötti völgyszakasz feltöltődésének következtében a felülről érkező hordalék tömege és szemnagysága is idővel jelentős mértékben csökken, különösen, ha a hordalék durvaszemű és gyakori a maximális víztárolás. Ez a jelenség elsősorban medencés víztárolókra jellemző, de általános felfogás szerint, — bár kisebb mértékben, — medertárolóknál is előfordul. Az újonnan feltöltődött részeken kisarjadzó növénytakaró tovább csökkenti a felülről lezúduló hordaléktömegeket és így még fokozottabban csökken a tárolótér feltöltődésének mértéke. Példaként megemlítem az Elephant Butte Reservoir 1 3 feliszapolódását (VII. táblázat). 1915/16-ban, a víztározás első évében 35,000,000 m 3, míg 1935-ben már csak 17,000,000 m 3-re rúgott az évenkinti feltöltődés. Százalékosan kifejezve a feltöltődés az első években 0,97%, 10—20 év múlva pedig már csak 0,47% volt. A feltöltődés mérvének csökkenése természetesen a tározótér fenntartása szempontjából igen fontos. A feltöltődés mértékét befolyásolja a duzzasztón leeresztett víztömeg és a vízlebocsátás mikéntje is. A víztárolók feliszapolódásának módja leginkább a hordalék ülepedési sebességétől, vagyis a hordalék szemnagyságától függ. A nagyobbszemű hordalék aránylag gyorsan ülepszik, és általában a folyók torkolati deltájához hasonló feltöltéseket képez ki. Ezek a lerakódások területileg viszonylagosan kis kiterjedésűek és inkább magasak. A fínomszemű hordalék a durva hordalékkal ellentétben a legalsó rétegekben ülepedik le és a víztároló egész területére kiterjed. 1 3 Átvéve Henry M. Eakin „Silting of reservoirs" című tanulmányából. (U. S. Dep. of Agriculture, Technical Bull. No. 524, 1936 július.)
