Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

A folyómedrek vándorlátta 107 folyómeder alakult ki (9. ábra). A gyakorlat számára ebből az következik, hogy folyószabályozási munkáknál hiába kotornánk a folyó egészséges szakaszán található szelvénynél mélyebb medret, mert amúgy sem maradna meg. Az elmondottak szerint a folyómeder alakulásában három tényező vesz részt: 1. a vízhozam és a hidraulikai adatok, amelyek meghatározzák az elragadó erő nagysá­gát, 2. a szállítandó (érkező) fenékhordalék mennyisége és 3. a partok ellenállása, vagyis a partszaggatás mértéke. A három tényező nem független egymástól. Az elragadó erő a vízmennyiségen kívül a mélységtől és az eséstől is függ, amely utóbbiak függvé­nyei a partszaggatás mértékének és a fenékhordalék mennyiségének. Viszont a hordalékmozgás egyensúlyának minden változása a keresztszelvények és kanyarula­tok alakjára is visszahat. A folyómedrek alakulását ezért nem tudjuk elméleti szabá­lyokba foglalni, a többszörös kölcsönhatásban lévő különböző tényezők ugyanis egymás befolyását gyakran ellensúlyozzák. Mindazonáltal az egyes tényezők alakulása qualita­tiv következtetéseket tesz lehetővé. Pl. ha az esés növelésével fokozzuk a sebességet, a kanyarulatok méretei meg­nagyobbodnak és fokozódik a partszaggatás. Ennek következtében elszélesedik a keresztszelvény, hogy így a hidraulikus sugár csökkenése folytán visszaálljon az eredeti sebesség. Az esés és az emésztés növekedésével a keresztszelvény kiszélese­9. ábra. A meder alakját a lefolyó vízmennyiség, a völgy esése és a meder anyaga hatá­rozza meg. A képen ábrázolt két kísérlet esetében a fenti tényezők azonosak voltak, tehát a lényegesen eltérő kezdeti keresztszelvény­méretek ellenére 3 óra alatt mindkét esetben ugyanolyan meder alakult ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom