Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
80 MOSON'YI EMIL VII. A VÍZGAZDÁLKODÁSI TERV. A hidrológiai méretezés eredményeképen állíthatjuk fel a vízgazdálkodási tervet, amely lényegében a tározó teljesítőképességének, működésének és a hasznosítás végett lebocsátott víztömegek elosztásának részletes kifejezője. A 23—35., 41 — 44., 46., 47., 62., 64., 66. stb. ábrák sem mások, mint egyes különleges esetekre szerkesztett egyszerű vízgazdálkodási tervek, s ennélfogva meghatározásukról már nem kell külön megemlékeznünk. Mégis visszatérünk néhány szóval erre a kérdésre, mégpedig azért, mert a tározó vízgazdálkodásának áttekinthetősége céljából nem elégséges csak a méretezés tekintetében mértékadó ~ eredő-fogyasztást feltüntetnünk, hanem célszerű rámutatni arra is, hogy egyrészt a hasznosított vízmennyiség miként oszlik meg az egyes fogyasztók között, másrészt mennyi és milyen eloszlású a kihasználás nélkül lobocsátandó víztömeg: a vízfelesleg. A vízgazdálkodási terv numerikus vagy grafikus lehet. A numerikus vízgazdálkodási tervet táblázatosan célszerű összeállítani. A XIII. táblázatban bemutatom egy vízgazdálkodási terv sémáját arra az esetre, ha két olyan fogyasztó ellátását irányoztuk elő, amelyek részben azonos víztömegeket is hasznosítanak (kétszeresen hasznosított vízmennyiségek). Az oszlopok tartalma: 1. Az alapul választott időegységek, — rendszerint napok, — összege. 2. A rendelkezésre álló vízhozam, az alapul választott időegységre vonatkoztatott középértékben kifejezve: hm 3/nap. Ez a tározóhoz tartozó vízgyűjtőterület vízhozamából a párolgási és szivárgási veszteségekkel való redukció révén adódik. 3. Az t-ik időegységig bezárólag hasznosítás céljára összesen rendelkezésre álló vízmennyiség hm 3-ben (kisebb medencék esetében esetleg m 3-ben). A kifejezés első tagjaként szereplő Z a tározásnak azonos dimenzióban kifejezett ú. n. kezdeti értéke, amelynek határértéke 8, azaz a medence hasznos befogadóképessége. Ezt a kezdeti értéket legcélszerűbb S-sel egyenlőnek felvenni. 4. Az 1. fogyasztás erőssége hm 3/nap-ban (esetleg: m 3/nap). 5. Az 1. fogyasztás összes mennyisége az г-ik napig bezárólag. 6. A 2. fogyasztás erőssége. 7. A 2. fogyasztás összege. 8. A kétszeresen hasznosítható vízmennyiség abszolút értéke, függetlenül attól, hogy részben vagy egészben benne van f x-ben, ületőleg / 2-ben. Ha a kétszeres hasznosítás részleges és időszakos, akkor általában /' < f l f ületve /' < / 2 és bizonyos időszakokban /' = 0. 9. A kétszeresen hasznosított vízmennyiségek összege. 10. A tározó szempontjából mértékadó eredő fogyasztás: f t + f 2 — /'. 11. Az eredő fogyasztás folytatólagos összege. 12. Az időegységre eső vízhozamtöbblet. 13. Az időegységre eső vízhozamhiány. 14. A tározó mindenkori víztartalma, a 3. és 11. rovat különbsége. A medencében lévő vízmennyiség nem lehet nagyobb S-nél és így mindazokban az időszakokban, amelyekben a tározó megtelt és egyidejűleg vízhozamtöbblet mutatkozik, ez utóbbit a tározóból le kell bocsátani. Mindaddig, ameddig a telt tározóba több folyik be, mint amennyit belőle fogyasztunk (s = S és > /,-, azaz щ pozitív) a 14. rovatban természetszerűleg S érték jelentkezik (а к r — 1 időszakban), míg a vízhozam ós a fogyasztás viszonyának megváltozásával (r n időszak) a tározott vízmennyiség, — a most kezdeti értéknek tekinthető S — apadni kezd; a számítást pedig oly módon kell folytatni, mint ahogy az első naptól elkezdtük. A terv helyességének és gazdaságos voltának feltétéle, hogy a mértékadónak tekintett időszakban s nem lehet negatív, de legalább egyszer le kell csökkennie a zérus értékre.
