Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

54 MOSON'YI EMIL A függvényt ábrázoló görbének nem használható része az 51. ábrán szaggatva kihúzott vonaldarab, amely az elméleti (q

0) értéknél metszi az ordinátatengelyt. A (q

0) elméleti érték általában lényegesen különbözik a valóságos legkisebb vízhozamtól, mégpedig lehet nála nagyobb és kisebb is. Az előbbi viszony kisebb, az utóbbi meg nagyobb <P tényező esetében fordul elő. Ez különben a 40. ábra alapján közvetlenül belátható. Az idézett I. táblázat szerint a qjqk tényleges arány 0-08 és 0-25 között változik, míg az elméleti meggondolásokból levezethető viszonyszám az előforduló határeseteknek megfelelően az alábbi szélső értékeket veheti fel: ha ф = 0-4 , akkor qjq

k — 1 — T = 0-6, ha ф = 1-0 , akkor qjq

k = 1 — qP = 0-0. 4. A 4 jelű vonalszakasz meghatározásához a vízrajzi viszonyoknak több évtizedre terjedő megbízható ismerete volna szükséges. Ennek hiányában az ajánlható eljárás egyelőre csak az lehet, hogy — hasonlóság feltételezésével — a Visó petrovabisztrai görbéjének megfelelő szakaszából vezessük le e görbeszakasz általános alakját. Ha tehát egy a < / < Qi feltételnek megfelelő tetszőleges / értékhez tartozó S tározóteret keresünk, az az alábbi megközelítéssel számítható: A fogyasztott üzem vízmennyiségnek a 4 jelű szakasz határértékeihez való viszonylagos helyzetét a Qk — f (67) ß = ^—L Qk - qk tényező fejezi ki, s az ugyanilyen arányban elhelyezkedő visói /' érték a (68) ß = Q к — q к hasonló arányosságból számítható. Az /'-höz tartozó S visói tározótérszükséglet viszonylagos nagyságát a (69) r = 'Is^jL * ' ' C" í" О Q — О Q arány jellemzi, amelynek figyelembevételével a keresett S tározótér a (70) r = SQ Sq hasonlóság alapján számítható. Az 52. ábra és a XII. táblázat a tározótérfogat és a hozzátartozó egyenletes üzemvízmennyiség, azaz a teljesítőképesség összefüggését adja meg a Visó petrovabisztrai szelvényére vonatkozóan. .Feltűnik, hogy az 52. ábrán a görbe 4. szakasza nem folytonos, hanem többszörösen megtört vonal, amely nagymértékben ellapul. Kérdés az, hogy vájjon ez a Visó esetére vonatkozó véletlen-e, vagy pedig törvényszerűség? A görbének a 4. szakaszon való többszörös megtörése és fokozódó ellapulása nyilvánvaló lesz, ha figyelemmel kísérjük azt, hogy adott esetben e szakasz egymásután következő pontjainak grafikus meghatározása miképen is történik. A teljes kiegyenlítésű tározó meghatározására szolgáló n éves integrálgörbéből ragadjuk ki az i, i + l, г + 2, г + 3 évcsoportot, amely tartalmazza az igen száraz, mértékadó i + 3 évet és előtte a közepes i + 2, továbbá a vízbő i + 1 évet (53. ábra). Az A és В pont összekötő egyenese a legkisebb évi középvízhozamnak felel meg, azaz az éves tározótér meghatározására szolgál. Ha ennél a üzem víznél nagyobb a fogyasz-