Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 51 Az ugyanazon éghajlati övezetben fekvő vízgyűjtőkre tett fentebbi megállapításra támaszkodva, a kárpátaljai és részben északerdélyi éghajlati viszonyokra tehát jellemzőnek tekinthetjük az 268

0 bm

3 „ hm

3 _ w

>. (65) rj = 75 = 75.10

6 sec 35' 65 m

3/sec m

3/sec idődimenziójú tényezőt. (Fizikai és grafikus értelmezése az J0. ábrán látható.) Az említett területeken fekvő valamely vízgyűjtőnek meghatározott szelvényéhez tartozó átlagos középvízhozam minden egységére tehát kereken 75 millió m

3 hasznos tározóteret kell biztosítani a teljes kiegyenlítés végett, azaz (66) I (hm

3) = 75 Q

k (m

3/sec). Az átlagos középvízhozamot veszteség nélkül hasznosító, azaz a teljes kiegye nlítésű tározó méretezése az elmondottak értelmében két lépésben történik: 1. Q

k meghatározása; 2. SQ számítása. 1. Az átlagos középvízhozam többféle módon közelíthető meg. Az első — megbízhatóbb •—- eljárás az, ha közvetlenül a vízhozamértékekből számítjuk, ami a megkívánható + 5—6%-os pontossággal akkor lehetséges -— a Visóra vonatkozó és a fentemlített meggondolások révén általánosítható megállapítás szerint —, ha legalább 30 egymást követő év vízhozamait ismerjük, azaz t \qdt t n ha t > 30 X 31,536 X 10® sec, illetőleg n > 30. Vízrajzi adatok hiányában a Q

k átlagos középvízhozam csapadékadatokból, mégpedig ugyancsak legalább 30 év átlagcsapadékából számítható, az éghajlati viszonyoktól egyértelműen megszabott átlagos lefolyást tényező figyelembevételével. A lefolyási tényező kérdésével a III/l. a) fejezet foglalkozik kimerítően. Ha a helyzet olyan kedvezőtlen, hogy még csapadékadatok sem állanak kielégítő mértékben rendelkezésre, akkor a számítás a 3. ábrán lévő csapadéktérkép felhasználásával, éspedig a 1V/L a) fejezetben elmondottak szerint végezhető el. 2. A Q

k ismeretében a számítás második lépése a (66) összefüggés egyszerű alkalmazása. Egyenletes üzemvízfogyasztás esetében az átlagos középvízhozamhoz tartozó tározótér az a határérték, amelynél nagyobbra méretezni a tározót, illetve ennek hasznos térfogatát nem szabad.

2" Ha ugyanis — kedvező domborzati és geológiai lehetőségek esetén — nagyobb medencét építenénk, akkor annak az Sq-ti felüli térfogatrésze teljesen felesleges lenne — az adott jellegű fogyasztás esetében — s ez a tény abban mutatkoznék, hogy a tározó üzemközben sohasem ürülne ki, hanem a legkedvezőtlenebb esetekben, illetve időpontokban is az S — SQ vízmennyiség maradna benne. Ez az észrevétel természetesen nem a vastartalékra, hanem a hasznos térfogatrészre vonatkozik. Felvetődhetik még az a kérdés, hogy az átlagos középvízhozamra való kiegyenlítéshez szükséges rendkívül nagy tározótér létesítését a vizsgált terület domborzati és geológiai viszonyai általában lehetővé, vagy legalább is észszerűen megengedhetővé teszik-e? A Vízerőügyi Hivatalnak, Kárpátalja és Észak-Erdély hegyvidékeire végzett számításai és helyszíni S

6 Kivételesek az olyan esetek, amikor a tározó árvízvisszatartás célját is szolgálja. Lásd a III/2. d) fejezetet. 4»