Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 37 Miután a mértékadó tározási évnek jellemző vízhozameloszlását és a karakterisztikus integrálvonalnak analitikus alakját az előbbi fejezetben megállapítottuk, a legkisebb évi középvízhozamon aluli fogyasztások kielégítésére szükséges tározótérfogatokat könnyen levezethetjük. A 39. ábra értelmében és a (28) összefüggés alapján a tározott vízmennyiség egy tetszőleges t' időpontban: (47) = t' q — v' = t'q Qk , m — l t"> t + 7 У m + 6 A tározótérszükséglet maximuma azon a helyen mutatkozik, ahol az integrálgörbe érintője párhuzamos az egyenletes q üzemvízfogyasztás egyenesével, vagy másszóval abban a t' időpontban, amikor a természetes vízhozam egyenlő az üzemvízmennyiséggel. Ha az üzem,vízm ennyiséget a közép vízhozam hányadában fejezzük ki, azaz bevezetjük a (48) q — a q

k helyettesítést, akkor az s függvény szélső értékét meghatározó t' időpont a (27) összefüggés szerint a q = к q

k m + 6 Ы

1 m ye egyenlet megoldása adja, amely rendezve az alábbi alakban írható: (49) + 1. m — 1 m + 6 m -f- 6 -Г T A if = — és az ebből levem + 6 zethető (60) 1 - (f = — m helyettesítés révén az egyenlet az « = 1 — 'p + egyszerűbb alakot veszi fel, amelyből (51) f = T vagy a 39. ábra. Az évszakos tározó térszükségletének levezetése állandó és egyenletes fogyasztás esetében. Figure 39. Deduction of necessary seasonal storage capacity in case of steady and uniform consumption

. T « + '( -1 7 r

f (52) helyettesítés alkalmazásával (53) v = » + y - 1 lep t' = T У y A q üzemvízmennyiség határértékeit a Як ^ Я > Яо