Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - VII. Szakirodalom

238 SZAKIRODALOM A rőzseanyagból nagy mennyiséget kell beszerezni, amit vagy csemetekertekből fedezünk, vagy dugványozással állítjuk elő a szükségletet. Az élő rőzsemüvek alkalmazhatók 1. a folyók alpesi forrásvidékén vizmosáskötésre a túlzott hordalékképződés leküzdése végett; 2. a folyószabályozásban mint olcsó és hatékony müvek, amelyek jobban is beleillenek a tájkörnyezetbe, mint a hatalmas kőhalmazok; 3. az út- és vasútépítésben a bevágások és töltésrézsűk megkötésére és erősítésére. 1. A legbiztosabb víztározó az erdőség, és egyben a vízlefolyás legfőbb szabályozója. Ezért fontos a szabályozásokkal kapcsolatos fásítás és fűzesítés. Az 1920-tól bekövetkezett alacsony faárak és a nagymérvű háborús felhasználás miatt sok erdőt irtottak ki. Így nagyon megszaporodtak a kopár hegyoldalak és omlások: megnövekedett a folyók hordalékmennyisége. Mindezek következménye: a) a tárolómedencék gyors feltöltődése, b) a vízmosások 1. ábra. V iznwsáskötö rözsegát kihajtó sövénnyel. Az 5 cm vastag karók távolsága 25 cm, vasrúddal vert lyukba kerülnek. A fonás minden vesszőjének a végét a földbe kell dugni (lásd a 2. ábrán). 2. ábra. Kihajtó rőzsefonás rézsűbiztosításra. Az 1,5 cm vastag karókat 25 cm távolságban, vasrúddal készített lyukakban helyezik el. A fonás minden vesszőjének a végét a földbe kell dugni, a) Enyhe lejtőn a hálózatosan készített fonások távolsága 2,50—1 m (meredekebb helyen kevesebb), a találkozási pontokon a fonások keresztezik egymást, b) Meredek lejtőn, a fonás-sorok enyhe hajlásban haladnak és meg vannak szakítva, hogy ne vezessék a vizet. 3. ábra. Rőzseterítés kihajtó rőzséböl partbiztosításra. Az 1—2 éves, legalább 2 m hosszú vesszőket 5 cm távolságban fektetik a rézsűkre és alul rőzsekolbásszal, felső végükön rőzsefonással rögzítik. A rőzseterítés felső szélét egyenesre nyírják, a vesszők közét földdel töltik ki. (Magukat a vesszőket nem szabad betakarni.) Minden vessző több helyen is gyökeret ver és egy hónap alatt a rézsüt erős gyökérhálózat szövi át. hordalékkúpjának előnyomulása, s ezáltal a művelt földek beiszapolása, elkavicsolódása, с) a befogadó folyó medrében lerakodó hordalékkúpok miatt az árvízszint és -veszély növekedése, d) a lecsapolások és alagcsövezések hatásának csökkenése a főgyűjtők torkolatánál keletkező feliszapolódás, ill. visszaduzzasztás miatt. A vízmosások kifejlődésének megakadályozására legalkalmasabbak a medrükbe épített rőzsegátak ós a lejtőkön alkalmazott élősövény-fonások (1-2. ábra). 2. Folyószabályozásnál a következő célra alkalmaznak élő rőzseműveket: aj partvédelemre, karózott rőzseterítés és sövényfonás alakjában a nyári kisvizek feletti partlejtőkön (3. ábra); b) rácsozott rőzsekolbászokat a kőművek mögötti háttöltés védelmére; c) rőzsesövényeket (fésű- vagy seprősorok) a sarkantyúk közének és a vezetőművek mögötti részeknek feliszapolására; d) iszapoltató keresztgátakat és fenékküszöböket az elzárt mellékágakban; e) karózott sövónyfonásokat (hossz- és keresztirányban) a hullámtéri feliszapolódás meggyorsí-