Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - V. Kisebb közlemények

218 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A Rajnán, de különösen a Rhöneon elvégzendő munkálatok mellett, amelyek máris jó úton haladnak, igazán nem látszik megoldhatatlannak az összekötőszakasz megépítésének feladata. A Balatonnal kb. egyező nagyságú (582 km

2), de max. 309 m mély Genfi-tó, a Neuch teli-tó (216 km

2) és a Bieli-tó (42 km

2) természetadta víziút. Genf felől kezdve az első nehézség magának ennek a városnak a keresztezése, ill. a kikötő elhelyezése. A kérdés megoldására kiírt pályázat azonban meglepően kedvező eredményt hozott. Eszmei pályázatot írtak ki a régi Canal d'Entrerochenak a Genfi-tóhoz való csatlakoztatására is, mert a természeti szépségekben gazdag táj képét nem szabad megbontani. A Neucháteli-tó

ig egyébként csupán az egykori csatorna megújításáról van szó. (Genf 375 m-re, Neuchâtel 432 m-re van a tenger szintje felett, a vízválasztójuk 470 m körül.) Az innen a kis Bieli-tó hoz vezető Zihl-csatornát, amely különben ma is használatban van, bővíteni kell. A Bieli-tó lefolyása már az Aare-folyoba torkollik. A folyón működő régebbi erőművek között rövid kihasználatlan szakaszok maradtak, amelyeken nincs elegendő vízmélység. Több hidat is meg kell emelni, és ez belsőségekben nem egyszerű. Az Emme torkolatánál sellős szakasz van. A Wangen—Bannwil-i erőmű oldalcsatornás, de a csatorna méretei nem felelnek meg a hajózás céljára. De mivel a becslések szerint az Aare hasznosításának korszerűsítésével (a teljes esés értékesítésével) a művek együttes termelését becslés szerint évi 800 millió kWórávai lehetne fokozni, a jelenlegi helyzet energiagazdasági okokból úgy sem tartható fenn. A törvényben előirányzott keretterv elkészítésére tehát vízerőgazdálkodási szempontból is feltétlenül szükség van, és valójában csak arról van szó, hogy valahányszor egy-egy mű megújítási vagy bővítési munkát végez, ezt az energiagazdasági követelmények és a hajózás igényeinek figyelembevételével tegye. Az elmondottak értelmében hosszú idő alatt, szinte észrevétlenül fog megvalósulni a Transhelvét csatorna. A csatornát 600 tonnás hajókra tervezik, de a Rhöneon 1000 1200 tonnás, a Rajnán 1200—1500 tonnás egységekre gondolnak. A Szövetségi Vízgazdálkodási Hivatal (Eidg. Amt f. Wasserwirtschaft) 1942-ben adta ki a Rajna Baseltől a Boden-tóig terjedő szakaszának szabályozására vonatkozó terveket (Projet d'aménagement de la voie navigable du Rhin, de Bâle au lac de Constance), és vannak elgondolások, amelyek szerint a Dunát is összekötnék a Boden-tóval (a Riss és a Schüssen völgyén át Ulm-i csatlakozással). A távolabbi jövőben tehát a Dunán is megjelenik a svájci lobogó. (A Felső-Rajna szabályozásával viszont Ausztria jut a voralbergi Bregenzben rajnai kikötőhöz.) A svájci közvélemény előtt világos, hogj

r a szabad hajózás a külkereskedelem függetlenségével egyértelmű, a víziút használata pedig óriási megtakarítást jelent a nemzetgazdaságnak. (A baseli kikötőben átrakott árun egyetlen évben 20 millió frank szállítási költséget takarítottak meg!) 2. ábra.