Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - IV. Dr. Kreybig Lajos: Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból
214 DK. KREYBIG LAJOS zódott. Magyarázatát a hidrosztatikai nyomásnak kelet és délkelet felől bekövetkezett állandó emelkedése adja. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a békés—Csanádi löszhát tájegységének nyugati határán sok, elég vastag szíkesréteg van, amelyek a talajvíznek természetes elfolyását a Tisza felé gátolják. Ez is a vízfeltörés említett magyarázata mellett szól. Nincs ellentétben a fenti magyarázattal az, hogy a megfigyelt vízkárok különböző helyeken rendszerbelenül jelentkeztek, mert a vízfeltörések helyét a felszíni rétegek különböző adottságai szabják meg. Az 1942. évben a mélyebben fekvő árterületeken, ú. m. a Berettyó és a Körösök, a Tisza és a Maros völgyében alig voltak vízkárok, míg a 10—20 m-rel magasabban fekvő területek, amint már mondottam, sok helyen katasztrofális helyzetbe jutottak. Az az akkor felmerült nézet, hogy a szóbanlévő területek vízkárait román területről érkező felszíni vizek okozták, csak részben áll helyt. Igaz ugyan, hogy 1942-ben Ottlaka környékéről érkezett a legtöbb felszíni víz, de tény, hogy már egy, sőt két évvel előbb is, még mielőtt ez a felszíni betörés bekövetkezett volna, voltak helyenkint Békéscsabától nyugatra vízfeltörések olyan helyeken, ahol a talajviszonyok lehetővé tették. De mindezektől eltekintve is bebizonyosodott, hogy a román területről hozzánk lefolyt külvíz odaát ugyancsak az altalajból került a felszínre. Helyenkint olyan, vízzel borított területeket találtunk, amelyeknek vize a közvetlen környék elfolyási veszteségeiből eredt. Ezekkel kapcsolatban a további vizsgálatok folyamán megállapítottuk, hogy a lejtőkön, ahonnan a víz lefolyt, a talaj nem volt olyan mélyen átázva, mint ahogy a nagymennyiségű csapadék alapján várni lehetett volna. Tapasztaltunk helyenkint az elfolyó vizek által okozott nagyfokú talajrombolást is. Ezek a megfigyelések természetesen arra mutatnak, hogy helyenkint feltétlenül sáncolásra van szükség. A békés—csanádi löszhát tájegységének növénytermesztési adottságai — mint mondottam —, a lehető legkedvezőbbek. Vízrendezési feladatai a mondottak szerint legfőképen a talaj vízviszonyok állandó és jól szervezett megfigyelése alapján oldandók meg. A Tiszántúl vízrendezési feladatainak összefoglalása. A fentiekben mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vízrendezés alapvető feladatai: 1. a csapadék tárolása és 2. a fölös vizek elvezetése, A fölös vizek elvezetését ármentesítő és belvízrendező társulataink jobbára megoldották. További feladat most már a fölösnek mutatkozó csapadékvizeknek a lehetőség szerinti helyhezkötése és tárolása. A feladat részben kultúrtechnikai, tehát a kultúrmérnököknek a természeti adottságok figyelembevételével végzendő munkájára vár, részben a gazda termeléstechnikai tevékenységének a körébe vág. Együttműködésük mezőgazdasági termelésünk soha nem remélt felvirágzását fogja eredményezni. Mezőgazdasági termelésünk fokozásának alapvető feltétele termesztési technikánk, tehát a gazda tevékenységének okszerüsítésc. Az okszerű talajhasználat, talajművelés és trágyázás már magukban is jelentős tényezői az aszály és a fölös víz okozta károk elleni küzdelemnek. Hiába oldja meg a mérnök a vízlevezetés és tárolás reátartozó munkáit a legtökéletesebben, az eredmény kétséges mindaddig, amíg a gazda munkája nincs összhangban a természeti adottságokkal. A gazda feladatait e tekintetben „Mezőgazdasági természeti adottságaink és érvényesülésük a növénytermesztésben" című munkámban igykeztem magyarázni. Ezekre vonatkozólag tehát erre a műre utalok. 1 Mivel természeti adottságaink tájak szerint rendkívül változatosak és különbözőek, természetesen a feladatkörök is tájegységenkint mások és mások, éspedig a következők: 1 A Magyar Mezőgazdasági Művelődési Társaság kiadása. Budapest, 1946.
