Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről
MAGYARORSZÁG VÍZERŐI 175 esést a vízhozamtól függetlenül változatlannak vesszük, akkor T = 9,8 h . q t = cq t kW és 365 365 (3) E = 24 cq t t + 24 Jgcq { = 24 с (q,t + qj = 24 cF kWó, t t ahol t a tartósság figyegyelembevett mértéke napokban, q t a hozzátartozó vízhozam, q t pedig a mindenkori vízhozam napi középértéke. Nyilvánvaló, hogy a képletben szereplő F mennyiség a vízhozamtartósság ábrájának megfelelő területrésze. Ha mértékadó tartósságnak T 0-t, azaz a legnagyobb árvízhozamhoz tartozó elméleti teljesítményt vesszük, elérjük a vízfolyásban rejlő potenciális energia felső határát: (4) E ma x = T K . 8760 kWó. F max meghatározásának nincs gyakorlati jelentősége. Amint már a bevezetőben említettem, az uralkodó műszaki és gazdasági felfogás minden időben nagyjából rögzíti a figyelembe veendő tartósság mértékét. Ez a mai viszonyok között a 7' 5 0 érték körül mozog. Egy ország vagy egy vízvidék műszaki, energiagazdasági, továbbá egyéb helyi adottságainak alapos ismeretében az elméleti v ízerőkészletből, mint fizikai határértékből következtetést vonhatunk le A) a műszakilag hasznosítható vízerőkészletre és B) a gazdaságosan hasznosítható vízerők mennyiségére. A műszakilag hasznosítható vízerőkészletet az elméleti, potenciális mennyiségből bizonyos redukciók révén kapjuk, amiket a későbbiek során ismertetni fogok. A műszakilag kihasználható vízerőkészletből azután gazdasági megfontolások alapján lehet a legkedvezőbb lehetőségeket kiválasztani, illetőleg a kiépítés sorrendjét, műszaki és pénzügyi munkatervét megállapítani. Az eddigi fejtegetésekből látható, hogy az energiagazdálkodás, különösképen pedig a vízerő gazdálkodás rendszeres kifejlesztése érdekében szükséges első lépés az elméleti víz erőkészlet feltárása. Végül megemlíteni, hogy az elméleti vízerőkészletet jellemző fent ismertetett teljesítmények és energiák szabatos meghatározására a külföldi irodalmi közlések megértése és a nemzetközi adatok összehasonlíthatósága érdekében is szükség van. A múltban ugyanis e tárgykörben számos olyan irodalmi ismertetés ós statisztika látott napvilágot, amelyek nélkülözték a szabatos meghatározásokat, vagy a reájuk való hivatkozást. így azután a közölt adatok értékelése vagy összehasonlítása nem volt lehetséges, illetőleg felhasználásuk félreértéseket okozhatott. Magyarország elméleti vízerőkészletét az Energia Világkonferenciák által elfogadott és fent ismertetett korszerű élvek alapján 1945-ben határoztam meg és közzétettem a Magyar Technika 1946. évi 2. számában. Az azóta eltelt idő alatt módomban volt a számításokat finomítani, és az 1946-ban közölt táblázatok adatait tovább csiszolni, részben a Vízrajzi Intézet újabb mérései, részben pedig a Vízerőügyi Hivatalnál készült vízrajzi tanulmányok alapján. Mit lőtt a módosított újabb és egyben pontosabb adatok ismertetésére rátérnék, fel kell még sorolnom azokat a feltételeket, amelyeket az ország elméleti vízerőkészletének meghatározásánál tekintetbe vettem. Az elméleti teljesítmények számítását a vízhozam lépcsőzetes változásának feltételezésével végeztem. Ha egy vizsgált folyóban a nagyobb mellékvízfolyások beömlése alatt a vízhozamok rendre <7a. <1ь> 1*'
