Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről
164 DB. MOSONYI EMIL A szénkincsben gazdag Anglia is tervbe vette vízerőinek kihasználását és a skót fennsíkon a szakkörök 450.000 LE teljesítménnyel, mintegy évi 2 milliárd kWó energia termelésére alkalmas erőművek kiépítésére tettek javaslatot. Igen érdekes, hogy a csak kisesésű és nem bővizű folyókkal, illetve patakokkal rendelkező, tehát vízerőkincsben még hazánkhoz képest is igen szegény Dánia is előkészített újabban egy vízerőhasznosítási tervet, amelynek megvalósítását a legutóbbi években kezdték meg. A vízerőkincs hasznosítására 5 éves tervet dolgoztak ki, amely szerint a Gudenaa- és Skj erne-folyókon építendő újabb műveken összesen évi 22 millió kWó volna termelhető, miáltal a hidraulikus energiatermelés Dániában elérné az évi 80 millió kWó-t. De vessünk egy pillantást arra a rendkívüli erőfeszítésre, amit Franciaország tett az utóbbi években és tesz jelenleg is vízerőinek fokozott ütemű hasznosítására. Erről a tanulmány szerzőjének módjában volt személyes tapasztalatok alapján meggyőződnie az 1946. évi párizsi nemzetközi műszaki kongresszus és a kapcsolatos délfranciaországi tanulmányútja alkalmával. Franciaország energiagazdálkodási programmja szerint a vízerőtermelést az 1946. évi 13 milliárd kWó-ról az 1950. évben 21 milliárd kWó-ra kell felemelni, mert a széntermelés és a szénbehozatal nem fokozható olyan mértékben, mint amilyen növekedés az energiaszükségletben várható. A fenti terv megvalósítása érdekében épülnek a Dordogne-folyó hatalmas völgyzárógátjai és a Rhône tározással kapcsolatos és tározás nélküli erőművei; de ezeken kívül számos kisesésű erőmű is létesül. A szénkincsben ugyancsak gazdag Belgium a Maas-folyón 3 lépcsőben 4,5 és 5,0 m-es eséseket hasznosít, összesen évi 150 millió kWó energiatermeléssel. A legújabb orosz vízerő-világstatisztika 3 és Ludin 4 adatai alapján Svédországnak több mint 60 olyan kisesésű erőművét ismerjük, amelyek 15 m, vagy annál kisebb esés hasznosítása révén egyenkint 1000 kW-nál nagyobb teljesítményt nyújtanak. Ezek közül 6 olyan erőműről van tudomásom, amelyek 6,5 m, vagy annál kisebb eséssel működnek. Különösképen kiemelhetők a 4,5 m hasznos esésre tervezett Vargán, és a 6,5 m esést kihasználó Lilla Edet erőmű. Végül különleges figyelmet érdemel a svájci vízerőhasznosítás legújabb fejlődése. A nagyesésű — magas hegyvidéki —, ki nem használt lehetőségekben még mindig igen gazdag ISvájc sorozatosan építi kisesésű erőmüveit. A Rajna-, Aare-, Limmat-, Reuss-, Birsés még egyéb folyókon, illetve patakokon újabban épült és tervezett kisesésű erőművek (hasznos esés 3—-15 m) között számos olyan van, amelynek energiatermelése — azonos feltételekkel végzett gazdaságossági számítások szerint — nem kedvezőbb, mint hazai lehetőségeink a Dunán, Tiszán, Rábán vagy Hernádon. Az 1947. évi szeptember havában tett svájci tanulmányutamon alkalmam volt ezt a kérdést behatóan tanulmányozni. Meg kell állapítanom, hogy sajnos, itthon csak a nagyesésű svájci erőmüvek váltak eddig ismeretesekké, s ez a tény a hazai vízerőkincs műszaki kihasználhatóságának és gazdasági értékének megítélésénél nyilvánvalóan csakis kedvezőtlen összehasonlításra vezethetett. Még számos más külföldi példa igazolja a vízerőhasznosítás, s ennek keretében a kis esések hasznosításának fejlődését és elterjedését. De talán a fenti néhány kiragadott adat is elégséges ahhoz, hogy a vízerők kihasználásának kérdésében kialakult újabb álláspontot felismerjük, és méltányolva a fent vázolt és országos fontosságú szempontokat, haíai vízerőkincsünket kellőképen értékeljük. E végből tehát vizsgáljuk meg, hogy a fent 6 csoportban összefoglalt szempontok közül melyik és milyen mértékben érvényes a hazai vízerőhasznosítás lehetőségeinek megítélése tekintetében. 3 Nyeszteruk: A Föld vízerői. Moszkva, 1946. 4 A. Ludin: Die nordischen Wasserkräfte. 1930.
