Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről

162 DB. MOSONYI EMIL gazdasági elgondolás, ha figyelembe vesszük azt, hogy a megépült vízerőmű termelési költsége nem változik, a termikus energia költségének viszont figyelemreméltó emelkedésére lehet a közeljövőben számítani. A rohamosan növekedő fogyasztás révén ugyanis hamarosan sor kerül a szénkészletnek mélyebben, vagy vékonyabb rétegekben fekvő, tehát kevésbbé gazdaságosan termelhető részére, azonkívül számítanunk kell arra, hogy a főképen emberi fizikai munkát igénylő széntermelés költségei — még fokozódó gépesítés esetében is — mindenképen emelkedni fognak. A vízerők közgazdasági átértékelésével magyarázható részben a kisesésű hasznosítás jelentőségének felismerése is. Ugyanis a termelési egységárak nem hasonlíthatók össze a nélkül, hogy a termelőhely és a fogyasztópiac távolságát figyelembe ne vennők. A fogyasztási központokhoz rendszerint közelebb eső kisesésű erőművek drágább termelése számos esetben végeredmény képen olcsóbb áramot biztosít a fogyasztó számára, mint az esetleg igen olcsón termelő, de a fogyasztótól távolfekvő nagyesésű erőmű. A kisesésű vízerőhasznosításnak nálunk még kellőképen el nem ismert előretörését és fontosságát a külföldi fejlődés élénken igazolja, amire rámutatni nem felesleges abból a célból, hogy az alább kimutatott magyar vizerőkincset helyesen értékelhessük. A szénben gazdag államok éppen úgy, mint az igen kedvező nagyesésű lehetőségekben bővelkedő országok, egyaránt hasznosítják az olyan kis eséseket is, amelyek sem műszaki, sem gazdasági szempontból nem kedvezőbbek hazai lehetőségeinknél. Az errevonatkozó számos és meggyőző külföldi példa közül a továbbiakban csak néhányat említek, mert e tanulmány tulajdonképeni célja a magyar vízerőkészlet feltárása, mégis az ezirányban érdeklődő olvasó figyelmét felhívom az Irodalom címnél felsorolt tanulmányokra. A kisesésű vízerőhasznosítás fejlődésének azonban a fentieken kívül igen lényeges műszaki okai is vannak, amelyeket a következő pontban foglaltam röviden össze. 4. A vízerőhasznosítás műszaki megoldásaiban többirányú haladás tapasztalható. A víziműtárgyak kialakításában, az építési eljárásokban és a turbinaszerkesztésben bekövetkezett előrehaladás, továbbá a hatásfokok emelkedése azok a tényezők, amelyek egyfelől a vízerőművet olcsóbbá vagy tartósabbá teszik, másfelől a termelhető energiát ugyanazon vízrajzi feltételek esetében megnövelik, tehát végeredményben az energiatermelés gazdaságosabbá válik. Különösképen nagyjelentőségű változást jelentett a kisesésű, elsősorban pedig a mederbe épített folyami erőművek szerkezetében és építési eljárásaiban bekövetkezett haladás. A számos nagyjelentőségű újítás közül csak kettőt említek: a) Az állítható lapátú propellerturbina, vagy másnéven Kaplan-turbina. (Kaplan brünni professzor találmánya 1912-ben.) Alkalmazása óta indult nagyobb fejlődésnek a kis esések és egyidejűleg nagymértékben változó vízhozamok hasznosítása. b) A nagyobb folyóknak jelentékeny duzzasztás létesítésével való elzárására alkalmas és mozgatható mederelzáró berendezések fejlődése. Még 30 évvel ezelőtt egy 17 m széles nyílás elzárása 11,5 m duzzasztás esetében különleges teljesítményt jelentett (Rajna: Laufenburg), ma pedig 40 m-es nyílásközű táblás- és szegmensgátak, s ennél még lényegesen nagyobbméretű hengeres gátak sem ritkák. (A ladenburgi Neckar-duzzasztó szélső nyílásait egy-egy 45 m hosszú hengeres gát, középső nyílását pedig egy 36 m-es szegmens-gát zárja el. A Ryburg-Schwörstadt-i Rajna-vízerőmű duzzasztógátja 11 m-es vízlépcsőt biztosít 4 darab, egyenkint 24 m-es nyílásközbe épített kettős kampós táblával. Tudomásom szerint Európában a legnagyobb fesztávolságú táblás gát a Weser-folyó Dörverden-i vízlépcsőjénél épült.) A kisesésű erőművek duzzasztóinak és gépeinek zavartalan működése megfelelő berendezések alkalmazása révén ma már a legzordabb téli időszakban is biztosítható. Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozom „Vízerőművek létesítésének kérdése az országos inllamositás keretében" című tanulmányomban. (Magyar Technika, 1947/3.)