Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

A TISZA KISVÍZI SZABÁLYOZÁSA 141 A II. táblázatban azoknak a napoknak az évenkinti száma van megjelölve, amelyeken a vízállás a hajózási időszak alatt egy-egy, a hajózhatóság mérve szerint mértékadó vízállásnál alacsonyabb volt. A meglévő hazai hajóparkkal nagyobb távolságra általánosságban még gazdaságosnak vehető a hajózás, ha legalább 16 dm biztos hajózómélység van a folyóban. A biztos hajózómélység fogalmához hozzátartozik, hogy a hajók által fellelhető és követhető vonalban és elegendő szélességben van meg. A szolnok-tiszafüredi folyószakaszon rendes körülmények közölt a fenti eset akkor forgott fenn, amikor a vízállás a szolnoki vízmércén —30 cm fölött volt. Közbevetőleg említem meg, hogy a táblázatban szereplő időszakban a szolnok-tiszafüredi szakaszon kisvízi szabályozási munkát még nem végeztek. Ugyanakkor a szolnok-szegedi Tiszaszakaszem, — a gázlók rendezése, előtti mederviszonyok között, — még 18—19 dm lett volna a hajózóvíz, ismét normális körülményeket értve. Itt tehát még a nagyhajózás igényei is ki lettek volna tűrhető mértékben elégítve. A normális viszonyok feltételezését ki kell emelnem, mert erősen áradásos évben, gyorsan beálló kisvízállás esetében rosszabb a helyzet. A gázlók a víz apadtával — mint tudjuk — csak lassan javulnak meg. így például lölfi-ban a Tiszavárkony feletti gázlóban már +30 centiméteres vízállásnál is akadozott a mindössze 12 dm merülésű hajó, annyira elöntötte homokkal a medret a sok áradás. Csak két év múlva nyerte vissza a rendes állapotát a hajóút, miután két éven át zátonykotrásokkal is javították. A —30 cm-nél alacsonyabb vízállásoknál Szolnok—Tiszafüred között már csak kisebbigényű hajózásról lehetett szó. A táblázat szerint a 30 évből csak 3 árvizes év volt olyan, amelyikben a vízállás mindig kielégítő volt. A többi 27 évben 5—164 napon át, átlagosan pedig 73 napon át hiányzott Szolnok felett a 16 dm, Szolnok alatt pedig ugyanakkor a 18—-19 dm használható vízmélység a hajóútban. Továbbmenve a vizsgálódásban, mondhatjuk, hogy •—60 cm szolnoki vízállás volt a határa a gázlók rendezése előtt annak, hogy Szolnok alatt 16 dm hajózóvíz legyen. Ugyanakkor a Szolnok és Tiszafüred közötti rossz gázlókon csak 12 dm mély víz volt a hajóútban, ami már az alsó határa a mi általánosan használt hajóinkkal való hajózás lehetőségének. A táblázatból látható, hogy Szolnok és Tiszafüred közölt a 30 évből 5 év kivételével minden évben bekövetkezett a kisvízállás okozta hajózási szünet, éspedig 4—121 napra. A szünet 20 évben hosszab volt 30 napnál, 13 évben pedig 60 napnál is. Ugyanezen időszakokban Szolnok alatt 16 dm-nél kisebb vízmélységgel kellett volna a hajózásnak beérnie. Végül tapasztalataink alapján megállapíthatjuk: Szolnok alatt 12 dm-nél is kisebb vízmélység volt a gázlórendezések előtt a szolnoki —110 cm-es vízállásnál, a táblázat adatai szerint tehát ezen a szakaszon is teljes hajózási szünet lett volna a 30 évből hosszabbrövidebb időn át 19 évben, és a szünet 7 évben 40 napnál, 4 évben pedig 50 napnál is hosszabb időn át tartott volna, ha a gázlók megjavítása meg nem kezdődik, illetőleg, ha az itt-ott alkalmazott zátonykotrásokkal némi időleges hatású javítás nem történik. Meg kell még azt is jegyeznem, hogy valójában már korábban következik be a hajózásban a kisebb fokú, vagy a teljes akadályozottság, mint ahogyan a vízállás alapján elméletileg gondolnók. Kisvizek idején ugyanis egyrészt már a várható apadás is visszatartja a hajóst, másrészt a kisvízi időszakban jelentkező rövid ideig tartó kisebb árhidlámok nemigen használhatók ki. Látható a II. táblázatból az is, hogy a rendkívül alacsony vízállások ritkák és időtartamuk rövid. A —140, —150 cm-nél alacsonyabb vízállások előfordulása már nem rendszeres, —160 cm-nél alacsonyabb vízállás pedig a 30 évből csak 2 évben volt. Ezek közül az egyik a korszakosan száraz 1904. év volt, amikor az azideig ismert legkisebb vízállás: —180 cm állott be Szolnokon.