Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - VI. Szakirodalom
126 SZAKIRODALOM és nyilván ennek köszönhető — bár a közlemény nem hangsúlyozza —, hogy 1912-ben létesült az első nagy községközi vízmű Dél-Bevelandbexi (24 község). Az új szerv 1913-ban Állami Ivóvizellátási Hivatallá (ma Intézet, Rijksinstituut voor Drinkwatervoorziening) alakult át, és 8 népjóléti minisztérium közegészségügyi osztálya alá rendelték. Az intézet feladata az ivóvízellátással kapcsolatos törvényes intézkedések előkészítése, községi vízművek tervezése ós építésük elősegítése, továbbá az államilag támogatott vízművek ellenőrzése. A kormányzat ivóvízellátási tevékenységének irányításában tanácsadó szervként működik a Központi Ivóvizellátási Bizottság. Az Ivóvizellátási Intézet nemcsak tanácsot ad az ügykörébe vágó műszaki, vegyészeti, biológiai és geohidrológiai kérdésekben, hanem terveket és kiírásokat is készít, továbbá vállalja az építések vezetését vagy felülvizsgálatát a kormányzat és a tartományok, községek, vagy magánosok részére, de az állami megbízásokon kívül csak díjazás ellenében, nehogy tisztességtelen versenyt támasszon a magánmérnöki karnak. Jelentős az intézet adatgyűjtési tevékenysége is (eddig 19.000 fúrási jegyzőkönyv, 42.000 fúrási minta és 10.000 vízelemzés), amihez újabban laboratóriumi talajvízáramlási vizsgálatok járulnak, — nemcsak ivóvízellátási, hanem alapozási kérdésekkel kapcsolatban is. Az intézet szorosan együttműködik a különböző közmunkák végrehajtó szerveivel és a mezőgazdasági szervekkel is. A kormány nemcsak a tervezési költségek biztosítása révén, hanem — az utóbbi évtizedekben — kamat garancia vállalásával is támogatja — különösen a vidéki — vízművek építését. Egyébként az üzemek legtöbbje pénzügyi szempontból is megállja a helyét, és az állami támogatásra csak ott van szükség, ahol a gazdaságos vízműépítés feltételei hiányoznak. A háború előtt készenállottak a tervek arra, hogy 80 millió holland-forintos beruházással 92%-ra emeljék az ivóvízzel ellátott lakosok számarányát, most azonban a 3 éves újjáépítési, és a 10 éves beruházási terv keretében főként a háborús károk megszüntetése áll az előtérben. Az utóbbival kapcsolatban a kisebb vízmüvek egyesítése és üzemük gazdaságosabbá tétele, továbbá a vízkészletekkel való gazdálkodást szolgáló átfogó törvényes intézkedések előkészítése a főfeladat. 1899-ben alakult az ivóvízellátási ügyek előbbrevitelóre a Vereeniging voor Waterleidingsbelangen in Nederland című szakegyesület, mely állandó statisztikai közleményeket ad ki a vízművek üzemi adatairól, és különösen szakbizottságai révén fejti ki rendkívül értékes működését. Szabványosítás, vízdíjrendszerek kidolgozása, különböző vizsgálati módszerek és szabályzatok kidolgozása, a réz-, ólom és az azbeszt-cement-csövek használatával kapcsolatos kérdések kivizsgálása, ós egy a vízművek szakemberei részére szerkesztett kézikönyv jelzik az egyesület munkásságát. Szaklapja a kéthetenkint megjelenő Water. A kis közlemény a jövö problémáit is ismerteti, amelyek nagyobbrészt az ország földtani viszonyaival kapcsolatosak. A dünevidék szűkös talajvízkészlete tervszerű gazdálkodást sürget. (Mi még gond nélkül pazaroljuk ismeretlen nagyságú ártéziviz kincsünket!) Gondolni kell a talajvízkészlet szaporítására, amit Leiden után most már Amsterdam ós Hága is tervez az árapálytól mentes folyószakaszokról odavezetett előkezelt felszíni vizek elszivárogtatásával. A felszíni vizek vízellátási jelentőségének növekedése miatt nemzetközileg kell szabályozni a Rajna és mellékfolyói (Ruhr, stb.) vizének tisztántartását. Végül egyeztetni kell a különböző vízügyi érdekeket, amelyek gyakran ellentétesek. Pl. az ipar szennyvizei veszélyeztetik a halállományt; a csatornáknak a nagyobb hajók közlekedéséhez szükséges mélyítése révén mind kiterjedtebb területen kerülhetnek a talajba a dagály idején a szárazföld feló előretörő sós tengervizek, ami egyaránt káros az ivóvízellátás ós a mezőgazdaság szempontjából; a talaj vízkészlétek túlságos igénybevétele a vízművek részéről árt a mezőgazdaságnak, és károsan befolyásolja az üdülést szolgáló vízfelületeket. így pl. a düne-vidók nemcsak árvízvédelmi ós ivóvízellátási, hanem üdülési szempontból is védelmet kíván, mert — többek között — csaknem állandó talaj vízszint jó a virághagymák tenyésztésére is rendkívül alkalmassá teszi. Ezek az okok tették szükségessé a Vízgazdálkodási Hatóság (Dienst voor de Waterhuishouding) felállítását, amely a felszíni és a talajvizek minden érdeket kielégítő okszerű felhasználásáról gondoskodik. Az Ivóvizellátási Intézet tudományos kutatómunkájával szorosan belekapcsolótlik a Tudományos Kutatások Központjának (Nederlandsche Centrale Organisatie voor Toegepast Natuurwetenschappelijk Onderzoek = T.N.O.) munkájába, gyakorlati tevékenységével pedig a tervgazdálkodás állami és tartományi szerveinek működésébe, és így a haladáshoz szükséges egység tökéletesen biztosítva van. dr. Lászlóffy Woldemár.
