Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)
1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)
92 MOSONYI ICMIL A 14jb ábrán feltüntetett viszonyok esetében az eredeti ABC vízjárás olymódon változik, hogy a t 1—t 2 időközben szünetel a vízlebocsátás, azután a tározótér teljes kiürítésének £ 3 időpontjáig állandó, éspedig a megengedhető q ma x. Bármelyik változat szerint végezzük is a számítást, előbb a vízjárási adatokból ki kell keresni az eddig elő fordult leg nag gobbtömegű árhullámot. Ha a rendelkezésre álló vízrajzi adatanyag nem kielégítő, vagy az eddig észleltnél lényegesen nagyobb árhullám előfordulása várható, akkor esapadékadatokból — elméletileg — kell meghatározni az árvíz valószínű lefolyási görbéjét. Bonyolultabb a helyzet akkor, ha a mértékadó árhullámot a tavaszi hóolvadással találkozó esők okozhatják, mert ebben az esetben az elméleti következtetés a nehezen figyelembevehető tényezők sokfélesége miatt meglehetősen bizonytalan alapokon nyugszik. Minthogy a szöbanforgó vizsgálatok igen mélyreható vízrajzi és meteorológiai tanulmányokat igényelnek, a kérdés részletesebb tárgyalását e helyen mellőznöm kellett, különben igen eltérnék kitűzött tárgyam menetétől. Összefoglalva az eddigieket, a követendő eljárás lépései a következők: 1. Annak az alapvető kérdésnek eldöntése, hogy a tervezett tározó okozta késleltetés előidézhet-e valamelyik alsóbb folyószakaszon olyan kedvezőtlen árhullámot, amelynek előfordulási lehetősége eleve kizárja az árvíztározás megvalósítását. 2. Az árvíztározás tekintetében mértékadó, azaz a legnagyobb víztömegű árhullám lefolyási görbéjének meghatározása. Megjegyzem, hogy e tekintetben nem feltétlenül a legmagasabb árhulláin bizonyul mértékadónak. 3. A tározótérszükséglet meghatározása integrálással vagy grafikus területmeghatározással. 4. Л tározás teljesítőképességének, azaz a tározó alatti be fogadó-vízrendszerben várható árvízszintsüllyedéseknek a megállapítása. Végül még azt kell kidomborítanunk, hogy az árvíz befogadására fenntartott tározótérfogatot egyéb célra általában nem lehet igénybevenni, azaz e térrészt üresen kell hagyni a végből, hogy a bármikor feltételezhető árhullámot visszatarthassa. Mégis ettől az általános szabálytól eltérően kivételes esetekben szó lehet kétszeres kihasználásról, mégpedig akkor, ha az éghajlati viszonyokból minden kétséget kizáróan megállapíthatók olyan időszakok, amelyekben árvizek egyáltalán nem, vagy a mértékadó árhullámnál kisebb mértékben keletkezhetnek. A kétszeres kihasználás önként értetődően csak időszakos és inkább csak részleges, azaz csak a térfogat egy részére terjedhet ki. E kérdés mérlegelésével kapcsolatban a legnagyobb óvatossággal kell eljárni, mert a vízrajzi viszonyok és lehetőségek félreismerése következtében a tározó esetleg éppen a katasztrofális árhullám érkezésekor mondhat csődöt, ha a tározóteret vagy egy részét már egyéb célból tározott vízmennyiség foglalná el. A Kárpátmedence éghajlatának szélsőséges körülményei véleményem szerint általában nem teszik lehetővé az á/rvédelemre fenntartott tározótérfogat egyébirány Л felhasználását. Ha tehát egy tározó több vízgazdálkodási érdek közös kielégítésére szolgál, akkor az árvédeíem érdekében előirányzott, vagy szükséges térfogatot teljes értékében hozzá kell adnunk az egyéb célokból előirányzott térfogat összeghez. Amint a következőkben látni fogjuk, a vizeiőhasznosítás, öntözés, hajózás stb. együttes kielégítésére szolgáló medencerész viszont közösen szolgálja ezeket az érdekeket. Tehát a vízgazdálkodás aktív és passzív érdekeinek biztosítására szükséges tározótérfogatok számítását külön kell választani, és egy tározóval való megoldás esetében a medence befogadóképességét az „aktív és passzív térfogatok" összegének kell venni. Elméletileg csak egy olyan tározótípus van, amely az árvédelem érdekében nem kiván külön fenntartott térfogatrészt, t. i. a teljes víz hasznosítású tározó, amelynek