Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

88 MOSONYI ICMIL 2. az öntözővíz nem fedezhető teljesen a természetes vízhozamból; 3. a teimészetes vízhoz; mból — egyéb vízhasználatok vagy már működő öntözőrendszerek korábbi igényei miatt — az öntözési időszak alatt nem vonható el öntözővíz. A tározás szempontjából csak az utóbbi két lehetőség kerül szóba. A 3. esetben, amikor a teljes öntözővízszükségletet a tározónak kell fedeznie, a tározóból való fogyasztás jellege megegyezik a vízkivételre vonatkoztatott öntözővízszükséglet megoszlásával, csük a tározó és a vízkivétel he'ye között esetleg mutatkozó veszteségeknek megfelelő arányban megnövelt értékeket kell a tározó szempontjából tekinteibe venni. Leggyakrabban a 2. változat fordul elő, azaz az öntözővízszükséglet egy része a folyó természetes vízhozamából fedezhető, s csupán a különbözetet kell a tározóból pótolni. A helyzet teljesen hasonló a vízerőhasznosítás kapcsán tárgyalt és a 10. ábrán szemléltetett esethez. Azaz először meg kell határozni a vízkivételi szelvényre vonatkoztatott redukált vízhozamok idősorát, s a Q öntözővízszükségletek és a redukált vízhozamok különbsége — az ábrán vonalkázott terület — adja meg a vízkivételre vonatkoztatott fogyasztást. A tározó szempontjából mértékadó fogyasztást ebből a fenteinlített veszteségeket fedező víztöbblet hozzáadásával kapjuk meg. A Q határértékére ugyancstk a 10. ábra tárgyalásakor tett megállapítás mérvadó. Az idézett ábrát és a (15) egyenletet természetesen most úgy kell értelmezni, hogy a Q mennyiségre való kiegészítés időtartama az öntözési idősz; kkal egyenlő, a tározó vízgyűj tőjének vízhozammennyiségét viszont az egész esztendőre kell összegezni. Változó öntözővízszükséglet esetét a 12. ábra szemlélteti; a tározóhoz tartozó vízgyűjtő egész évi hozama nagyobb vagy egyenlő a vonalkázott területtel. A 13. ábrán mutatom be példaképen azokat a vízkivételre vonatkoztatott öntözövízszükséglbteket, amelyeket az 1904., 1905., 1917., 1921., 1923., 1928., 1935., 1942. és 1943. évekhez, hasonló száraz esztendőkben a 200.000 kat. hold kiterjedésű tiszai nagy öntözőrendszer ellátása érdekében tározásból is lehelne fedezni, az ápr. 15 —szept 16. közti 153 napos öntözési időszakban, 60 m

3/sec állandó kiegyenlített vízfogyasztás feltételezésével. A számítás azon az alapelven nyugszik, hogy a tiszai (Tokaj alatti) vízhozamnak csak 100 m

3/sec értéken felüli része vonható el a mederből öntözésre, a többit a hegyvidéki tározásból kell pótolni. Ha tehát a vízhozam 100 m

3/sec-ra vagy az alá csökken le, a teljes, 60 m

3/see öntözővízszükségletet a tározás fedezi. A Tisza tokaji vízhozamait tehát az öntözési időszakban a tározóból lebocsátott vízmennyiségekkel, általában 160 m

3/sec-ra kell kiegészíteni, kivéve azokat az eseteket, amikor az eredeti vízhozam 100 m

3/sec alá csökken. Az ábrán vonalkázással jelölt területek a 160 m

3/sec-ra való kiegészítéshez szükséges teljes évi vízmennyiségeket jelentik. Ezek egyes esetekben nagyobbak az öntöző vízszükségletnél, mégpedig azzal az értékkel, amelyik a 100 m

a/sec-ra való kiegészítésre szükséges. Az évek mellé írt első szám a 60 m

3/sec állandó öntözővízre, a második szám pedig a tiszai vízhozamnak 100 m

3/sec-ra való kiegészítése érdekében tározandó vízmennyiséget jelenti; összegük a 160 m

3/sec-ra való teljes kiegészítésnek, azaz a vonalkázott területnek felel meg. Ez a számítás a Tiszának jelenlegi, tehát nem csatornázott állapotát veszi figyelembe. 12. ábra. A tározóból pótlandó öntözővíz mennyisége és eloszlása. Fig. 12. Quantity of irrigation water to be gained from the reservoir.