Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

68 MOSONYI ICMIL I. A lejtési viszonyok tényezői («,): Igen meredek lejtő, az oldalak hajlása > 35%-nál .... «1 = 0'22 — 0'26 — 0'30 Közepes lejtő, az oldalak hajlása 3

5%"

na

l 0 = 012-046-020 11%-nál II Az áteresztőképesség tényezői («

a): Igen vízzáró talajra or, = 0'22 —0'26~ 0'30 Közepesen áteresztő talajra "2 = 0'12 — 0T6 — 0'2ü Áteresztő talajra a., = 0'06-0'08 - 040 III. A megművelés és a növényzet (sterilitás) ténijezói (™

3): Rétre és legelőre «

3 =- 0'17~ 0"21 -0 25 Feltört kultúrtalajra és erdőre o

3 = 0'07 —011 —0'15 Zárt erdőre n

3 --- 0 03-0-04-0 05 Л táblázat utolsó — legnagyobb — számértékei a LAUTERBURG által a svájci viszonyokra, a legkisebb és közbenső értékek pedig KENESSF.Y részéről a Kárpátmedencére mértékadónak talált tényezők. A jelen tanulmányban vizsgált hegyvidékek viszonyait azonban véleményem szerint mégis inkább LAUTERBURG adatai közelítik meg jobban, mert KENESSEY az általa javasolt kisebb értékeket olyan vízgyűjtőkre igazolta, — а К rassó - Szörény vármegyei Gladna-patak és a beregmegyei Szernye-mocsár vízvidékére, — amelyek főképen tengerszint feletti magasság, de domborzati és egyéb körülmények tekintetében is inkább dombvidéki jellegűnek számítanak. A vízgyűjtő tengerszínt feletti magasságának növekedésével pedig feltétlenül emelkedik a lefolyási tényező értéke is. Viszont fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az átlagos lefolyási tényező nagysága nem változhat a kőzetviszonyokkal, illetőleg helyesebben az áteresztőképességgel olyan nagy mértékben mint a száraz esztendő lefolyási tényezője, mert a kőzet által elnyelt vízmennyiség nem, — vagy legalábbis nagyobbrészt nem, — veszteség, hiszen hosszabb-rövidebb idő múlva források alakjában ismét felszínre kerül és lefolyik. Legfeljebb azok a vizek vesznek el teljesen egy félig vagy egészen áteresztő jellegű vízgyűjtőterületről táplált tározó számára, amelyek a geológiai szerkezet következtében olyan mélyre szállhatnak le, hogy a tervezett völgyzárás szelvénye alatt jutnak ismét felszínre, azaz a figyelembevett vízgyűjtő forrásait nem táplálják. Erre a kérdésre különben a későbbiek folyamán még visszatérünk. A fentiekből nézetem szerint az is következik, hogy az átlagos lefolyási tényező az áteresztőképességtől nem függhet — legalábbis a vizsgált viszonyok között — olyan mértékben, amint ahogyan a LAUTERBURG-féle táblázatokból adódik. Feltételezve a legmeredekebb lejtési viszonyokat és a szóbanforgó hegyvidéki vízgyűjtőkön általában előforduló közepes erdőborítást, az áteresztőképesség változásával a következő határértékekre jutunk (amint már említettük, a táblázat legnagyobb számadatait használva fel): a) Vízzáró kőzet esetében «' = 0"30 + 0"30 + 0'15 = 0'75 b) Vízáteresztő kőzet esetében „' = О'ЗО + ОТО -f 0"15 = 0"55 Ilyen mértékű ingadozás, véleményem szerint pusztán az áteresztőképesség különbözősége folytán, a vizsgált hegyvidéken nem lehetséges. Az átlagos lefolyási tényezőt a Kárpátmedence vizsgált területén — megfigyelésem szerint — az alábbi értékekben lehet felvenni: Az átlagos évi lefolyási tényező (Q

k meghatározásához): 1. ha a vízgyűjtőterület átlagos magassága 500—1000 m, «' = 0-60— 0-70 2. ha a vízgyűjtőterület átlagos magassága > 1000 m-nél, a' = 0-70—0-75