Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

58 MOSONYI KMTL Valamely hasznos medencetérfogatot akkor r.evezünk egy adott eloszlású (jellegű) és adott középértékű fogyasztáshoz tartozó tározótérszükségletnek, ha megfelel az alábbi feltételeknek: 1. Műszaki feltétel: A tározónak minden időpontban ki kell elégítenie a jellegével és mennyiségével megadott fogyasztást. Ez másszóval úgy is fogalmazható, hogy a tározó hasznos térfogatának kiiírülési pillanataiban sohasem 'ehet nagyobb a vízszükséglet mint a vízhozam (legfeljebb egyenló'ek lehetnek). Röviden: vízhiány nem lehetséges. 2. Gazdaságossági feltétel: A tározótérnek működése közben, azaz pontosabban a méretezése szempontjából mértékadónak tekintett időszakban legalább egyszer meg kell telnie és ki kell ürülnie. Ellenkező esetben egyfelől a medence felső része felesleges, másfelől az alsó, ki nem ürült, térfogatrész ugyancsak nem vesz részt a tározó működésében. Összefoglalva: tározófelesleg nem lehet, tehát az elégséges tározóterek közül a legkisebb a mértékadó. Az elégséges hasznos befogadóképességek közül a legkisebbet a továbbiakban röviden tározótérszükségletnek nevezzük. III. A HIDROLÓGIAI VIZSGÁLAT ALAPTÉNYEZŐI. 1. A tározás természeti adottságai. a) A természetes vízjárás. (Hidrológiai viszonyok.) A tározó medencéjébe érkező vízhozam nagysága és eloszlása vagy meteorológiai) vagy vízrajzi észlelések feldolgozása alapján határozható meg. Természetesen az utóbbi az egyedüli teljesen megbízható eljárás, de foglalkoznunk kell a vízjárás viszonyainak csapadékészlelésekből való megállapításával is, minthogy a vizsgált hegyvidék számos vízfolyására vonatkozóan a szükséges vízrajzi észlelések vagy egyáltalán nem állanak a tervező rendelkezésére, vagy igen hiányosak. Első tekintetre úgy látszik, mintha az előbbi esetben a vízjárás felderítése szempontjából teljesen a meteorológiai adatokra volnánk utalva. A helyzet azonban kedvezőbb, ha meggondoljuk, hogy az egyforma éghajlatú vidék szomszédos, hasonló geológiai és domborzati adottságokkal rendelkező vízgyűjtőterületeiről táplált vízfolyások vízjárási viszonyai nagymértékben hasonlítanak, s ennek következtében egyes folyók teljesen felderített vízjárásából az egész, hidrológiai tekintetben hasonló vidékre érvényes vízrajzi törvényszerűségek állapíthatók meg. Az egyforma éghajlatú vidéken természetesen a meteorológiai, de különösképen a minket elsősorban érdeklő csapadékviszonyokban is olyan törvényszerűségek fedezhetők fel, amelyek a vízjárás felderítésének szintén igen kedvező támpontjai. A meteorológiai és hidrológiai hasonlóság kétirányú, mégpedig térbeli és időbeli, mert valamely vízgyűjtőterületre és egy meghatározott időszakra megállapított meteorológiai és hidrológiai összefüggések kiterjeszthetők bizonyos mértékben egyrészt a szomszédos területekre, másrészt a megelőző és követő, tehát ugyancsak szomszédos időszakokra. Az előbbit egyszerűen hasonlóságnak, az utóbbit szakaszossá gnak nevezhetjük. Hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy a meteorológiai és hidrológiai megfigyelések eredményeinek általánosításával igen óvatosan kell bánni. A hasonlóság vagy a szakaszosság mértéke elsősorban attól függ, hogy milyen kiterjedésű területek és milyen hosszú időszakok összehasonlításáról van szó, éspedig általánosságban megállapítható, hogy a következtetés lehetősége a vizsgált terület nagyságának és az időszak tartamának fogyásával ugyancsak