Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)
1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)
HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 55 sait, akkor heti tarozásról beszélünk. Hegyvidéken ez a tározótípus is csak a vízerőhasznosítás érdekében létesül. Hosszabb, — többhetes, vagy többhónapos, de 12 hónapnál rövidebb, — időtartam legkisebb vízhozamösszegének kihasználására, illetőleg a vízszükséglet eloszlásához való alakítására alkalmas mû az évszakos tározó. Xoha a hegyvidéken létesíthető medencék igen sok esetben, — a kedvezőtlen domborzati vagy geológiai adottságok következtében, — csak évszakos tározók lehetnek, mégis alkalmasak már viszonylag számottevő vízhozamnak a legszárazabb időszakokban való biztosítására is, úgyhogy nemcsak a vízerőhasznosítás, hanem az öntözés vagy a hajózás szükségleteinek bizonyosfokú kielégítésére is alkalmasak. Az évszakos tározók körébe sorozhatok általában a kárpátaljai vízfolyások vízgyűjtőinek felső szakaszain lévő és a tutajozás érdekében létesült tározómedencék. Ha a medence befogadóképessége akkora, hogy már egy egész esztendő alatt, azaz helyesebben egy 12 hónapos időtartamban előjordulható legkisebb vízhozamösszeget képes veszteség nélkül hasznosítani, akkor éves tározóról van szó. A tározás még magasabb foka a többéves tározás. Ennek megvalósítása érdekében akkora tározómedence kell, amekkora lehetővé teszi valamely hosszabb-rövidebb évcsoport feltételezhető legkisebb vízhozam összegének veszteség nélkül való hasznosítását, vagy másszóval a különböző jellegű vízbő és vízszegény évek vagy évcsoportok hozamának kiegyenlítését, illetőleg a fogyasztás szükségleteihez való átalakítását. A többéves tározó segítségével tehát általában a csapadékbő évek, illetőleg évcsoportok fölös vízmennyisége vagy legalábbis annak egy része tartalékolható a száraz esztendőkre. Ha a tározótér növelésével létrejön az az állapot, amelyben az érkező vízhozamból semmi sem megy veszendőbe, azaz a tározó egy végtelen hosszú, — gyakorlatilag 30 — 40 éves, — periódus vízhozamösszegét veszteség nélkül hasznosítja, teljes vizhasznosítá sról beszélhetünk. A fenti definícióból önként következik, hogy az ezzel a tározótípussal kielégíthető közepes fogyasztás a legnagyobb, amelyről valamely vízfolyás egy meghatározott szelvényében létesített tározás révén egyáltalán szó lehet, és így ez azonos a relatív hidrológiai teljesítőképesség tárgyalásakor már említett Qf, vízhozamértékkel. A teljes vízhasznosítású tározó relatív hidrológiai teljesítőképessége tehát : l'OO vagy 100%. Nyilvánvaló, hog3 r a tározók fenti csoportosításához fűzött magyarázatok még nem eléggé szabatosak és részletesek, de a pontos definíciók előrebocsátása e helyen még korai volna, mert áttekintésük csak a később következő tárgyalásból folyó éles megkülönböztetés alapján lehetséges. Minthogy e tanulmány célja elsősorban a tározás tekintetében mértékadó kárpáti vízhozameloszlási viszonyok felderítése és ezzel kapcsolatban a nagyobb tározók hidrológiai méretezésének ismertetése, a kis — napi és heti — tározókkal a továbbiakban csak röviden foglalkozunk. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a tározóknak a relatív teljesítőképesség alapján történő megjelölése semmiféle összehasonlítási lehetőséget sem nyújt az abszolút befogadóképesség tekintetében. Még ha figyelmen kívül is hagyjuk a fogyasztás-eloszlás különböző voltának befolyását a tározó teljesítőképességére, azaz az összehasonlítást egyforma jellegű fogyasztási viszonyok figyelembevételével tesszük meg, akkor is a vízhozamtól és eloszlásától függően egészen eltérő befogadóképességű medencék szükségesek ugyanolyan mértékű teljesítőképesség elérésére. így például a Tisza huszti-szakaszán 30 m 3/sec kisvízhozam alapulvételével kiépítendő vízerőmű, világítási álamfogyasztást feltételezve, mintegy 500.000 — 700.000 m 3 befogadóképességű napi tározót igényelne, míg ugyanez a tározótér egy kis, mintegy 0'05 —O'l m 3/sec legkisebb évi közép vízhozamú patakon az évszakos vagy éves tározó 0 Ezeknek a kőszekrényes fagátaknak egy része már tönkrement, vagy egyéb okokból használaton kívül van, de számos közülük még üzemben van és kisvíz idejében a tutajozáshoz szükséges vízmennyiséget szolgáltatja. Befogadóképességük egyenkint 10.000 m 3 és 100.000 m 3 között változik.