Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)
1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)
HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 53 tárgyalást mellőzve, a továbbiakban elsősorban a vizsgált hegyvidék figyelembevételére szorítkozunk. E tekintetben, mégpedig fontossági sorrendben, az öntözővízellátás, a vízerőhasznosítás, a hajózás és az árvédelem érdekeit kell szem előtt tartanunk. A különböző vízszükségletek kielégítésére biztosítandó vízmennyiségek és tározótérfogatok részletesebb ismertetése később következik. b) A tározók megkülönböztetése a medence befogadóképessége szerint. A tározómedence befogadóképessége kifejezhető abszolút és relatív értelemben. A nagyobb medencék abszolút befogadóképességét millió vagy milliárd köbméterben szokás megadni: az irodalomban használt jelölések: 1 millió m 3 = 1 Mió m 3 = 1 hm 3, 1 milliárd m 3 = 1 km 3. A korábban tett megállapítás értelmében a következőkben mindig a medence hasznos térfogatrésze lesz az összehasonlítás alapja. De a tározó nagyságának jellemzésére az abszolút befogadóképességen kívül alkalmas lehet egyéb, a térfogatot viszonylagosan kifejező mennyiség is. Ilyen tényező lehet a tározót tápláló vízgyűjtőterület ( F) egységére eső hasznos tározótérfogat : (5) 1 M F I km 21 LUDIN a tározó kiépítésének mértékét (Speicherausbaugrad) az (6) ® íJ^- = év) V Vhm 3/év ) hányadossal jellemzi, amelyben V a vízgyűjtőterületről az átlagos évben lefolyó vízmennyiséget, S pedig ismét a medence hasznos térfogatát jelenti. Ez a tényező idő dimenziójú mennyiség, mégpedig években kifejezett értéke annak az időnak, amely alatt az átlagos év közepes vízhozama a tározómedencét, illetőleg annak hasznos térfogatrészét megtöltené. c) A tározók csoportosítása a teljesítőképesség alapján. Noha a fentiek alapján az összehasonlítás lehetősége akár a LUDIN által említett kihasználási tényező, akár az e helyen javasolt abszolút és relatív teljesítőképesség alapján már adott, mégis részletesebben érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert az abszolút teljesítőképességet kifejező hasznosítható közepes v í zh о za mnak olyan jellemző értékei vannak, amelyek igen kedvező kiindulópontként szolgálnak a tározás hidrológiai törvényszerűségeinek kutatása tekintetében, s egyben alkalmas csoportosítást tesznek lehetővé. Ez a megkülönböztetés azoknak az időtartamoknak a kiválasztásán alapul, amelyekben a Kárpátmedenci; folyóinak vízjárási viszonyai jellegzetesek, vagyis felismerhető törvényszerűséget követnek. A tározótér nagysága nemcsak a kielégíthető fogyasztás középértékével, vagy másképen kifejezve, a hasznosítható közepes vízhozammal van szoros összefüggésben, hanem minden tározótérfogathoz egy meghatározott jellemző időtartam is tartozik. Ezen azt a leghosszabb időtartamot értjük, amelynek előforduló legkisebb vízhozamösszegéi a megadott Uírozótér és fogyasztási viszonyok esetében még teljes egészében, tehát veszteség nélkül hasznosítani lehet. (Veszteségnek a medence teltsége idején feleslegként lebocsátott, tehát nem hasznosított vízmennyiségeket nevezzük.)
