Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 49 1. ábra. A tározótér részei. Fig 1. Parts of the storage area. hogy az árvíz visszatartásra fenntartott medencerészt a hasznos térfogathoz számítsuk-e vagy sem. LUD1N például az árvédelem célját szolgáló térfogatot nem tekinti hasznos térnek, s ez az álláspont természetesnek is látszik, ha figyelembe vesszük, hogy LUDIN csupán a vízerőhasznosítás szemszögéből vizsgálja a tározást. Ha azonban az általunk kitűzött általánosabb tárgyalást vesszük alapul, nyilvánvaló, hogy az árvíz visszatartás érdekében fenntartott térfogatrészen is hasznos térfogatot kell értenünk. A vízgazdálkodás leiosztásának megfelelően adott esetben célszerű a hasznos térfogat aktív és passzív részét megk ülönböztetni. Az árvízvisszatartás érdekében fenntartott legfelső medencerészt a rendkívüli tározási szint határolja, amelyet csak ritkán, a nagy árhullámok levonulásakor ér el a víz. A tározás megengedhető legmagasabb szintje vagy megegyezik vele, vagy még magasabbra vehető, ha az árvédelem tekintetében az eddig előfordult árhullámok térszükségletén felül még biztonságra törekszünk. A gátkorona szintje

nek a legmagasabb tározási szintnél magasabbnak kell lennie, mégpedig a hullámmagasságtól függő mértékben (J m

k). Végül a tárgyalás egyszerűsítése végett állapodjunk meg abban, hogy a továbbiakban a tározótér, tározótérszükséglet, befogadóképesség megjelöléseken általában mindig hasznos értéküket értsük, s csak eltérő esetekben használjunk külön elnevezést. 4. A tározó teljesítőképessége. A tározó teljesítőképességén általánosságban azt értjük, hogy a tározó működése révén mekkora vízmennyiségek hasznosítása lehetséges. Kérdés azonban, hogy miképen fogalmazzuk szabatosan a hasznosított vízmennyiséget, s milyen terjedelmű időszakra vonat koztassuk. 4