Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

20 A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT BESZÁMOLÓJA koztatása lehetségessé vált. A tervezés állását az ügyosztály személyzete előadásokban és szakcikkekben ismertette. A Duna-Tisza csatorna tervezésére, illetve előmunkálataira 1946 augusztus 1-től december 31-ig a beruházások rovatán 14.132-88 Ft kiadás történt. 2. Folyammérnöki szolgálat. A folyammérnöki ügyosztály vezetése alatt 9 folyammérnöki hivatal, 2 kotrásvezetőség, 2 kikötőfelügyelőség, 1 kőbányakezelőség és a Vízrajzi Intézet működik. A folyammérnöki szolgálat különösen sokat szenvedett a hazánk területén dúló háborútól. A visszavonuló németek nagy folyóinkat, a Tiszát, a Dunát, majd a Sió-Balaton-vidéket választották védelmi vonalul. Ezzel kapcsolatban a folyók mentén húzódó árvédelmi töltésekbe számtalan helyen futóárkokat, lövész- és ágyúállásokat építettek be és a kilövést akadályozó árvédelmi védőfüzeseket letarolták. A szabályozási munkához nélkülözhetetlen hajópark egy részét hadiszolgálatra rendelték, később a harcok közeledtével majdnem minden járművet igénybevettek. A védelmi vonalak feladása előtt pedig a hidakat és járműveket felrobbantották, a hajókat pedig elsüllyesztették.

3 Nem csekély károsodást jelentett, hogy a továbbiak során épült ideiglenes átjárókhoz több ízben a folyószabályozási művek anyagát használták fel. A folyammérnöki hivatalok helyiségeit számos esetben — pl. ífyíregyházán és Szolnokon — raktárul, kórháznak és egyéb hadicélokra vették igénybe, aminek a terv- és irattárakban felhalmozott, az építőmunka alapjául szolgáló becses műszaki adatok estek áldozatul. A következőkben főfolyóink szerint csoportosítva foglaljuk össze az egyes hivatalok 1945. és 1946. évi működésének eredményeit. a) A Duna. A Duna mentén az 1944. év végén és 1945. elején voltak a leghevesebb harcok. A dunai hivatalok és társulatok ezen a télen semmiféle komolyabb tevékenységet nem tudtak kifejteni, hiszen megmaradt személyzetük mozgási szabadságában még a harcok multán is jó ideig teljes mértékben gátolva volt. Az 1945 februáriában levonult alig közepes dunai árhullám a híd- és hajóroncsokon fennakadt jégtakarót megmozgatva sorozatos töltésszakadást okozott a sződ-felsőgödi, a szentendreszigeti, a paksi és a pest megyei Dunavédgát-társulatnál. Az első két társulat je^ntékte'en kis területű, a két utóbbinál a töltésszakadások szerencsés he'yen következtek be és az ártérre kilépett vízmennyiség oly kicsiny volt, hogy az okozott kár a háború pusztításai mellett szóba sem jöhetett. Budapesten már 1945 februárjában megalakult a székesfőváros mérnökeiből és az állami mérnökökből az árvédelmi bizottság, mégpedig a közlekedési nehézségek miatt külön Pesten és kiilön Budán. De a megfe'elő igazolványok kiizde'mes megszerzése után sem került a bizottság abba a he'yzetbe. hogy érdemleges munkát végezzen. Az igazolványok birtokában is csak hosszabb-rövidebb hadimunka elvégzése után tudták a kijelölt szakaszmérnökök a rájukbízott szakaszt bejárni, a művek hiányait megá'lapítani. Sőt voltak o'yan területek — különös-en az összekötő vasúti híd környékén —, ame'yeket még bejárni sem .'ehetett. A csatornázási művek árvéde'mi szivattyúte'epeir.ek személyzete tartotta fenn a bizottsággal az összeköttetést és végezte el leghamarabb a legsziik3 A magyar területen elsüllyedt víziműtárgyak száma a Dunán 150, a Tiszán 47 volt, belőlük 74 ill. 34 magyarországi lajstromozású. (Lásd: dr. VÁGHÓ FERENC cikkét a MAGYAR TECHNIKA 1947 augusztusi számában, 124. old.)