Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)
1-4. szám - IV. Kisebb közlemények
KISEBB KÖZLEMÉNYEK A TALAJ ELEKTROMOS JELENSÉGEI ÉS TECHNIKAI ALKALMAZÁSUK. írta: KALCHER ÁRPÁD. 1 D. C. 537.36:624.131. Mintegy tíz év óta a talaj jal foglalkozó tudományok — a geológia, a talajmechanika — új kutatási területtel bővültek. Több kutató figyelme az elektromos áramoknak a talajra kifejtett hatásával kapcsolatos jelenségek felé fordult. Az elektromosságnak e területre való bevezetése teljesen új szempontokat tár fel, és a talajok jellemzésére eddig használt mechanikai jellemzők mellé új fizikai jellemzőket soroz. Ezzel párhuzamosan a talajok kémiáját is figyelembe kellett venni, mert egyenáramok hatásával kémiai hatások is járnak együtt. A talajmechanika, elektrotechnika és kémia összekapcsolása kiterjedt kérdéshalmazt vetett fel, melynek jelentősége nagymértékben növekedett, midőn kiderült, hogy széleskörű gyakorlati alkalmazások lehetségesek éspedig elsősorban finomszemcséjű talajok víztelenítésével kapcsolatban. A következőkben svájci, német és angol kutatók munkássága nyomán ismertetjük a talajmechanika tudományának ez új fejezetét, az elméleti kutatások eredményeit és a gyakorlati alkalmazások lehetőségeit. Az elektrooz mozisnak nevezett jelenség a fizikában már a 19. század elejétől kezdve ismeretes. Felfedezője Reuss (1807), utána a fizikai kémia számos jeles kutatója — Helmholtz, Smoluchowski, Wiedemann, Debye — foglalkozott behatóbban vele, kik a kérdést matematikailag is megfogalmazták. A jelenség lényegét az 1, ábra nyomán a következőkben ismertetjük. Ha egy szűrőkútban elektródát — pl. gázcsövet — helyezünk el, tőle s távolságban pedig egy másik elektródát verünk le és az elektródákat egyenáramú áramforrás sarkaihoz kötjük, a talajban elektromos tér keletkezik. Ha a talaj kellően fínomszemű, a vízzel telt pórusokon átfolyó áram a kapillárisokban elektroozmózist idéz elő: a pozitív elektródától a szürőkút felé történő vízáramlás meggyorsul és a kút vízhozama jelentékenyen növekszik. Az elektroozmózis oka két egymással határos közeg érintkezési elektromosságában keresendő. Két különböző anyag érintkezési felületén tudvalevőleg potenciálkülönbség lép fel, az érintkező testek lemezkondenzátorral hasonlíthatók össze. A nagyobb dielektromos állandójú 1. ábra. 1 Közlemény a József Nádor Műegyetem Talajmechanikai Laboratóriumából.
