Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)
1-4. szám - III. Károlyi Zoltán: Kísérletek a hordalékfogóval
KISERLETEK A HORDALEKFOGO VAE 107 A vízmozgás ingadozásai részben a mederegyenetlenségek között előálló örvények időnkinti leválásával magyarázhatók. (V. ö. Komlósi Imre: Új eljárás a turbulens folyadékmozgás sebességeloszlásának meghatározására. Vízügyi Közlemények, 1942. évi 3 — 4. szám.) Ehrenberger „Direkte Geschiebemessungen an der Donau bei Wien und deren Ergebnisse" 4 című tanulmányában részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kísérletei során ugyanazon a helyen hosszabb időn át ismételten végzett hordalékmérést és egyidejű vízsebességmérést. Megállapította, hogy a hordalékmennyiség és a vízsebesség ingadozásai megfelelnek egymásnak, a hullámzások tető- és mélypontjai egybeesnek. Továbbá azt a megállapítást tett-e, hogy az ingadozási hullámok időtartama állandó, csupán kilengésük mértéke változik erősen. Ehrenberger a hordalékmozgás hullámszerű változásait a következőképen magyarázza: „Ha a vízfolyás energiája egy bizonyos hordalékmennyiséget megindít, a súrlódási ellenállás csökken, mert az álló hordalék ellenállása nagyobb. Ezáltal a vízsebesség egyidejű megnövekedésével a víz energiájának egy további része válik a hordalékmozgatás számára szabaddá, és ez a folyamat egy bizonyos telítődési fokig folytatódik. Ha ezt elérte a víz, az egész folyamat megfordul. Egyes szemek lerakodása következtében nő az ellenállás, a vízsebesség pedig, és ezzel 8. ábra. A vízsebesség ingadozása percenkinti mérések alapján. Abb. 8. Schwankungen der Geschwindigkeit (auf Grund von Messungen je Minute). együtt a hordalékszállítás is, csökken egészen addig, míg az alsó határpontot el nem éri, amikor a játék újból kezdődik." Az ingadozási hullám időtartama Ehrenberger megfigyelései szerint a vízállás csökkenésével nő. Mégpedig minél jobban közeledik a vízállás a kritikus ponthoz, amikor a hordalékmozgás megszűnik, annál rohamosabban nő az ingadozás időtartama. Viszont a vízállás növekedésével az időtartam közeledni látszik egy minimális állandó értékhez. Ez a megállapítás azonban — elegendő adat hiányában — Ehrenberger szerint is megerősítésre szorul még. Az ingadozások okai között az Ehrenberger-féle fentebb idézett feltevésen kívül valószínűleg közrejátszik sok egyéb — a vízfolyásra ható — tényező is. Elsősorban az említett örvényleválások, továbbá az áradáskor, ill. apadáskor fellépő gyorsulás, ill. lassulás reakciójaként a víztömeg tehetetlenségéből származó hullámmozgás, azután szél és bizonyos helyi körülmények befolyása. Ezeknek együttes hatása idézi elő a lüktetések szeszélvességét. A lüktetések kéidését egyik közepes vízállásnál végrehajtott hordalékniérés alkalmával vizsgálat tárgyává tettük. Egy lehorgonyzott ladikról a fenék közelébe eresztettük a vízsebességmérő szárnyat és percenkint mértük a vízsebességet kb. 10 másodpercig tartó észlelési idővel. Ezt a mérést órákon át folytattuk. A 8. ábrán feltüntettük a mért sebességeket az idő függvényben. Láthatjuk, hogy a sebességingadozás nagysága 12—30% között volt. A hordalékmozgató erő arányos lévén a vízsebességgel, a hordalékmozgásban is megtaláljuk ezeket az ingadozásokat. 4 Die Wasserwirtschaft, 1931. évf., 34. szám.
