Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

MUNKATERVE 7 működés révén remélhető ugyanis, hogy a folyó 150 km-es alsó szakasza ismét a régi jelentőségéhez jut, és értékes kiegészítője lesz a dunai víziútrendszernek. A Barcs alatt még szabályozatlan szakasz munkáinak befejezésére, és az egyéb drávai és murai munkákra összesen 12 millió pengő szükséges. 5. Az Alföld jövője szempontjából döntő jelentőségű a Tiszavölgy hajózási viszonyainak erőteljes fejlesztése, mert az olcsó víziszállítás nemcsak a mezőgazdasági termények versenyképességét növeli a külföldi piacokon, hanem lehetővé teszi az építőanyagokban és tüzelőszerekben egyaránt szegény Alföldnek kővel, betonkaviccsal, épületfával, szénnel, műtrágyával és más tömegárukkal való jutányos ellátását. A tiszai hajózás fejlesztése érdekében a múltban aránylag kevés történt. A kisvízi hajózást is biztosító gázló- és mederrendezési munkálatok főképpen a szeged—tiszafüredi szakaszon folytak, de távolról sincsenek befejezve, s ezért a tiszai forgalom kisvíz idején gyakran teljesen megáll. Ezenkívül Tiszafüreden felül is folytatni kell a szabályozást egészen Tokajig. A szabályozási művek folytatólagos kiépítésére még a Tisza későbbi csatornázása esetén is szükség van, mert e nélkül a folyócsatornázás befejezése előtt a hajózás nem fejlődik. Kisvízi szabályozáson kívül a Tisza csatornázása esetén szükség van a folyó középvízi műveinek megépítésére és a szakadópartok megkötésére. Ezeknek a munkálatoknak a Tisza csatornázási munkálataival párhuzamosan kell haladniok. A folyónak különösen felső, vándorló szakaszán évről-évre gazdasági megművelés alatt álló, jelentékeny nagyságú területeket sodornak el az áradások, mérhetetlen károkat okozva ezzel az országnak és a partmenti kis- és törpebirtokosoknak. A meder megkötése nélkül az eddig létesített és ezután létesítendő művek, műtárgyak (hidak, zsilipek, szivattyútelepek stb.) nincsenek biztosítva, és a megkerülés, alámosás, elpusztítás veszélye fenyegeti őket. A Tisza szabályozására (595 km) előirányzott összeg 100 millió pengő. 6. A Maros Makóig való hajózhatóvá tételére (22 km); és további 21 km hosszú határszakasza partjainak megkötésére 18 millió pengőt irányoztunk elő. Nagyobb — hajózható — folyóink szabályozására tehát összesen 270 millió pengő szükséges. II. Kisebb folyók és patakok szabályozása, vízmosások megkötése. Vízjogi törvényünk értelmében a hajózásra alkalmas, vagy csatornázással hajózhatóvá tehető és országhatárt alkotó folyóink medrének szabályozása az állam kötelessége. A kisebb vízfolyások és patakok karbantartásának munkáját a törvény a partbirtokosságra hárította. Ezzel olyan terheket rótt a mezőgazdasági érdekeltségekre, amelyeket elviselni képtelenek. Ennek eredményeképen vízfolyásaink elhányagolódtak, a nagyobbak medre elfajult, a kisebbek partjait és medrét benőtte a növényzet, a medrek feliszapolódtak, és a belőlük kicsapó árvizek gyakran sepernek végig a termékeny völgyeken. Az árvizeken kívül — amelyeknek ez az elhanyagolt állapot közvetlen okozója — az a közvetett baj is származott, hogy megnehezülnek a völgyekben végzendő vízrendezési munkálatok, amelyeknek előfeltétele az egészséges és rendezett befogadó vízfolyás, és ezért sokszor csak nagy nehézségek árán, a befogadók szakaszonkinti és tervszerűtlen rendezésével valósíthatók meg. A völgyekben megrekedő, és kellő befogadó híjján le nem csapolható vizek az állattenyésztésre és a közegészségügyre káros helyzetet teremtettek.