Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - IV. Dr. Széchy Károly: A budapesti Kossuth-híd alapozása

A BUDAPESTI KOSSUTH-HÏD ALAPOZÁSA. írta: DR. SZÉCHY KÁROLY. D. C. 624'157 A budapesti Kossuth-híd rövid építési ideje páratlan a magyar hídépítések történetében. A mederpillérek első cölöpjét 1945 jiílius 4-én verték le, és december hó 1-ére elkészült mind a nyolc betonpillér a lehető legnehezebb anyagbeszerzési, szállítási és munkásviszonyok ellenére! A munkálatokban résztvevő mérnökök és munkások erőfeszítésén kívül kétségkívül jelentős része van ebben az alkalmazott újszerű építési módnak is. A tervezők: Mistéth Endre és Hilvert Elek oki. mérnökök, eredetileg hétnyílású, szögezett fatartós megoldásra gondoltak 45+54+45+80+45+54+45 = 368 m-es beosztással. A három-három szélső nyílásban felsőpályás Gerber-tartós áthidalás készült volna, a középen pedig felső ívvel merevített Langer-rendszerű alsópályás szerkezet. Alátámasztásul jégtörőkkel védett cölöpös fajármok szolgáltak volna. A cölöpjármok és a terjedelmes jégtörők készítéséhez 7000 fm cölöpre lett volna szükség. Ezt az anyagmennyiséget nem lehetett előteremteni. Azonkívül az aránylag szűk medernyílások miatt aggályosnak látszott cölöpjármokat állítani a Duna erős jégzajlásnak kitett medrébe. A tervezők erre vasbetoncölöprácsra épített vasbetongerenda-szerkezetű jármokat javasoltak, a közlekedésügyi minisztérium hidosztálya azonban az alépítményi vállakozóval közösen a következő biztosabb és gyorsabb pillérépítési rendszert dolgozta ki. Az egyes mederpillérek alapterületébe 14 db. 15 m hosszú, 241 mm átmérőjű vascsőcölöpöt vertünk le (1. ábra). Ezután a cölöpöket körülfogó 15 cm vastag vasbetonköpenyfalat engedtünk le felülről a mederfenékre. A felfekvés egyenetlenségeit kőhányással, homokzsákokkal kitöltve, a köpenyfal védelme alatt vízalatti betonréteget készítettünk, azután a vizet leszivattyúzva felépítettük a +4 0 m-es szintig tömör, attól fölfelé pedig üreges betonpilléreket. Egy-egy pillér 14 csőcölöpjének leverése után a süllyesztő-állványzatot magukra a csövekre szereltük fel. Először az alsó szerelőpadozatot, mint munkaállványt, ideiglenesen fogófákkal és szorítópofákkal erősítették a csövekre (lásd 1. és 7. kép), ezután a fával megtoldott cölöpök tetején vasgerendákat fektettek át és ezekre került a felső süllyesztőpadozat, ill. a süllyesztő orsók sora (2. ábra). Ugyanezekre a vaskeresztgerendákra függesztették fel vaskengyelekkel az alsó szerelőpadozat tartógerendáit is, mivel a szorítópofákkal való első megerősítés nem bírta volna el az ezen a padozaton készülő vasbeton-köpenyfal súlyát. Az alsó padozaton azután elkészült a vasbeton-köpenyfal első szakaszának deszkamintája, vasszerelése, majd betonozása (lásd a 2. képet). A beton kellő megszilárdulása után a köpenyfalat 4—5 napos korában az orsókra függesztve a vízbe engedtük (lásd 3. kép) és hozzáfogtunk a következő szakasz mintadeszkázatának és vasszerelésének elkészítéséhez. A kötés gyorsítása és a munkaidő rövidítése érdekében a 270 kg P. C/m

3 adagolású betonhoz m

3-kint 4—5 liter Sikát adtunk. Egy-egy 2 m magas köpenyszakasz súlya a legszélesebb (VII. sz.) mederpillérnél sem haladta meg a 160 tonnát, tehát a 10 orsó mindegyikére csupán 16 t jutott. Mikor a szakaszosan készült köpenyfal fokozatos süllyesztéssel elérte a —3 m körüli mélységben lévő mederfeneket, búvárral megállapíttattuk (4. kép.) a felfekvési egyenetlenségeket és a köpeny alján külső-belső kőhányással, ill. homokzsákokkal végig zárást biztosítottunk. Ennek megtörténtével megindult a pillértest kitöltése. A vízalatti betonozás Contractor eljárással, a vas-