Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - III. Dr. Bogárdi János: A budapesti Dunahidak roncsainak vízszínduzzasztása

32 DR. BOGÁRDI JÁNOS síinkre is állott volna, az idő rövidsége és a túlságosan szűk határok között mozgó vízjáték miatt tökéletes víztömeggörbét nem vezethettünk volna le. Éppen ezért a vigadótéri víztömeggörbét a már megállapított duzzasztási értékek alapján redukáltuk. A szaggatott, illetőleg pontozott vonallal jelölt, a hidak felrobbantása előtti időkben végzett tényleges mérések alapján szerkesztett víztömeggörbét, és a teljes vonallal kihúzott, duzzasztások alapján megállapított tömeggörbét a 3. ábra mutatja. A két görbe közötti különbség az eredeti vízállásokhoz tartozó duzzasztások mértékét tünteti fel. A duzzasztott vízszínre szerkesztett víztömeggörbe a roncskiemelési munkálatok előrehaladásával is folytonosan változik. Érvényessége — a duzzasztott vízállások összefüggéséhez hasonlóan — 1945-re és 1946 első felére korlátozódik. 3. ábra. — Figure 3. A vízszínrögzítések eredményei. A hídroncsok duzzasztásának következtében előállott vízszínemelkedéseket az egész budapesti Dunaszakaszra vonatkozóan vízszínrögzítésekkel határoztuk meg. összesen 13 ízben, különböző vízállások mellett végeztünk vízszínrögzítést. Három mérés jéggel befolyásolt vízszíneknél történt. Az egyes hídroncsoknál fellépő, a vízszínrögzítések alapján megállapított abszolút vízszínemelkedéseket, valamint az egyes hídroncsok egyenkinti duzzasztását a III. táblázat sorolja fel. A táblázatból kitűnik, hogy legnagyobb a duzzasztás (jég nélkül) a Margit-szigeten keresztülvezető ideiglenes hid közelében. Itt a legnagyobb mért duzzasztás 86 cm volt.