Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

20 A VÍZÜGYI MŰSZAKI SZOLGÁLAT vízkészletünk számbavételét és a magyar medence vízháztartására vonatkozó törvényszerűségek megállapítását. Ezt a vízrajzi adatgyűjtést nem pótolhatják külföldi tapasztalatok. Hazai viszonylatban magunknak kell róla gondoskodnunk éppúgy, mint a hazai építőanyagokra, a különleges magyar viszonyoknak megjelelő műszaki eljárásokra stb. vonatkozó kutatómunka elvégzéséről. Mindezek hiánya már a megindulásnál károsan éreztetné hatását és költséges, nagyban való kísérletezésre kényszerítené szolgálatunkat. A teendőinkkel kapcsolatos földtani kutatásokat és talajvizsgálatokat is el kell végeznünk, a talajismereti és termeléstechnikai térképezést pedig be kell fejeznünk. Rendkívül fontosak a műszaki személyzet felkészültség ének fejlesztésére szükséges korszerű intézkedések és a műszaki felszerelés tökéletesítése. Általában szolgálatunkba kell fogni minden eszközt, ami jó. * » Mai szemünkkel így látjuk feladatainkat. Lehet, hogy évtizedek múlva értetlenül fognak állani egyik vagy másik irányú erőfeszítésünkkel szemben, hiszen új, előre nem látható eljárások, meglepő teljesítményű gépek, új energiaforrások csirái rejtőznek a jövendő ölében. Nem tudhatjuk előre, hogy mikor és milyen alakban öltenek testet és milyen hatásuk lesz gazdasági életünkre. Azonban a fejlődésben ugrás nincs és ha ma határozott lépésekkel haladunk kitűzött céljaink felé, ezt azzal a biztos tudattal tehetjük, hogy sem zsákutcába nem jutunk, sem pedig helytelen vágányra nem kerülünk. * Legvégül csatoljuk a 30 év alatt megoldandó feladataink költs égösszesiiését. Az 1600 millió pengős sommázat önként felveti a kérdést az olvasóban: vájjon nem haladja-e meg célkitűzésünk anyagi erőinket? Kétségtelen, hogy az ország mai helyzetében a fenti végösszegből adódó évi 53' 3 millió pengős teher nagynak látszik. Azonban a programm megvalósításának éppen az a célja, hogy gazdasági életünket mai elesettségéből kiemelni segítse és közrejátsszék az általános társadalmi jólét fejlesztésében. A magyar föld kiváló adottságaiban és népünk élniakarásában bízva, szilárd a hitünk, hogy nemzeti jövedelmünk az ipari és mezőgazdasági termelésből fakadóan néhány év alatt meghaladja azt a szintet, amelyen az 1930-as évek közepén volt. 1935 táján az ipari és mezőgazdasági termelésből származó nemzeti jövedelmünk évi értéke 5 milliárd pengő körül mozgott. A programm megvalósításához szükséges évi 53 millió pengő tehát ennek a múltban már elért nemzeti jövedelemnek kereken 1%-ára rúg. * Más kérdés, és a pénzügyi politika hatáskörébe vág, hogy hogyan lehetne előteremteni ezt a hatalmas összeget. A szakigazgatás feladata elsősorban az, hogy a szükségletekre pontosan és idejekorán rámutasson. A közösség életében az érző idegdúc szerepét tölti be és legfőbb rendeltetése éppen az, hogy a távolabbi jövőbe tekintve — ,,

Gouverner, c'est prévoir" — elébevágjon a tényleges hiányoknak és a belőlük eredő károknak. Pénzügyi szempontból csupán két alapvető észrevételt kell tennünk: 1. A vízimunkálatok nem oszthatók. Házat lehet úgy építeni, hogy egyik évben felhúzzuk a falakat, elkészítjük a tetőt, és azután akár évekre megosztva végezzük el a belső munkálatokat. De a befejezetlen víziépítmény a legrövidebb időn belül tönkremegy, sőt még káros is lehet. 2. Mindazokat a közérdekű víziügyeket, amelyeket a múltban érdekeltségi feladatnak nyilvánítottak és ezzel elodázták, felvettük programmunkba. Tapasztalat szerint a magárahagyott érdekeltség tehetetlen. Az államsegélyek rendszere pedig, amely a már bekövet-