Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

MUNKATERVE 11 Magyarország vízi úthálózata. Jelenleg rendszeresen hajózható szakasz A viziút megnevezése A viziút megnevezése mindkét csak egyik vizűt, km Megjegyzés partján magyar fennhatóság alatt Duna 275-0 153-5 Mosoni Dunaáq (Győrig) 15-0 — — Szentendrei Dunaág 31-5 ti— — Soroksári Dunaág 58-3 — — Balaton (a hajózási útvonal hossza) 1210 — — Sió a Balatontól Szekszárdig .... — — 103-0 Balaton—Duna Szekszárdtól a Dunáig 20-0 — — összeköttetés Duna—Tisza-csatorna —• — 105-8 Tisza—Duna Tisza Dombrádtól Tiszafüredig . . — 160-0 összeköttetés Tiszafüredtől Szeged alatt Csatornázással mega határig 276-0 — — javítandó Sajó Miskolctól a Tiszáig — — 40-0 Körös Békéstől а Tiszáig 116-0 — — Sebeskörös és Berettyó 9-0 — 56-0 j Tiszántúli átmenő Sebeskörös és Berettyó > viziút : Tiszalök— Tiszalöki öntöző főcsatorna — — 102-0 ) Hortobágy—Csongrád Hortobágy Mezőtúrtól a torkolatig 8-0 — — Maros Makótól a Tiszáig 22-0 — — Összesen 951-8 153-5 566-8 t A tervezett egységes hálózat teljes hossza: 1672-1 km. 1. Elsősorban" a Tisza vízrendszerének a Dunába rövid úton és magyar területen való bekötésére, tehát a Duna—Tisza-csatorna megépítésére van szükség. A Duna—Tisza-csatorna gondolata már 200 éve foglalkoztatja a magyar közvéleményt. Ennek a munkának a végrehajtását éppen úgy szükségesnek tartotta az osztrák császári ház, mint a magyar függetlenségi gondolat vezetői. Támogatta a csatorna ötletét minden politikai párt és minden gazdasági rend vezetője. A terv mégsem valósult meg, aminek egyik oka az volt, hogy az érdekeltek nem tudtak megegyezni a kivitel egyes részleteit illetően. így elsősorban azt,vitatták, hogy ú. n. mély- vagy magasvezetésű legyen a csatorna. De eltértek a vélemények abban is, hogy a tiszai torkolat Szolnoknál, Csongrádnál, vagy egyebütt legyen. Azonban 1906 óta — amikor a csatorna már közel volt a megvalósításhoz — gondos kutatások és vizsgálatok tisztázták ezeket a kérdéseket, és most az a határozott vélemény alakult ki, hogy a gyorsabban és olcsóbban megvalósítható magasvezetésű megoldás a célszerűbb, a csatorna tiszai torkolata pedig nem Szolnokra vagy Csongrádra van tervezve, hanem oda, ahol legolcsóbban megvalósítható: a két hely között mindkettőtől kb. egyenlő távolságra lévő Ókécskéhez. A csatorna későbbi bővítési lehetőségének fenntartásával a magasvezetésű megoldásnál is a legolcsóbb változatot választottuk és így a 105 km hosszú csatorna aránylag kis összegért, 70 millió pengőért megvalósítható. 2. A Duna—Tisza-csatorna azonban csak akkor lesz teljesen kihasználható, ha a Tisza teljes mértékben hajózhatóvá válik, és forgalma tényleg jelentős lesz. A tiszai hajóút csatornázással, vagy kisvízi szabályozással tehető teljes értékűvé. A nagyobb forgalmi biztonság, a gyorsabb megvalósítás, és főleg az öntözővízkivétel lehetőségének a biztosítása folytán a két megoldás közül a folyócsatornázásé az elsőség. Mivel a részben már megépült tiszántúli öntözőfőcsatorna vízkivételéhez egy duzzasztóműre amúgyis szükség van,