Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VIII. Szakirodalom

86 SZAKIRODALOM Az árhullámoknak hónapok, és ezeken belül nagyság szerinti gyakorisági megoszláséból megállapíthatók azok a már említett határértékek (szélsőségek, átlag vagy médián és negyedelők), amelyek alapján külön-külön négy csoportba sorolhatók a koratavaszi, a nyári és az őszi árvizek. (Magas, alacsony és az átlag körüli, de annál magasabb illetve alacsonyabb árhullámok.) Végül: hevességük szerint osztályozza a szerző az árhullámokat, vagyis a szerint, hogy a tetőzés az árvíz tartamának %-ébe, 1/

3-ába, felébe, vagy /

3-ába jut. Érdekesen történik a továbbiakban a jellegzetes árhullámalakok megállapítása. (ERLBAUM szerint, az ú. n. egyenlő vízáltósközök elve alapján.) Az egyes éveknek a jégmentes időszakra számított vízállástartóssági adataiból 25 cm-es közönkint a vizsgált 41 évre vonatkozó összevont gyakorisági táblázatok, majd összegező-vonalak készülnek, amelyeknek 5 — 5 jellemző pontját külön táblázat foglalja össze. Ez megadja, hogy például a 400—425 cm közti vízállás tartama a nyári félévben legfeljebb 15-9 nap, a médián (átlag) 7-5 nap, a felső negyedelő 9-8 nap, az alsó 5-4 nap és a legkisebb érték 0. A különböző vízállásközökhöz tartozó mediánok összekötő vonala a hosszúidejű átlagnak megfelelő, a negyedelők a 25% valószínűséggel előforduló, a szélsőségek a legnedvesebb illetve legszárazabb elméleti év vizállástartóssági görbéjét adják meg. Hasonló gyakorisági és gyakoriság-összegező táblázatok készülnek a 24-órás vízállásemelkedésekre. A 41 évre készült összegezés alapján tehát megállapíthatjuk, hogy például a 400 cm-ről 425 cm-re való feláradás tartama minimum 0 nap, átlag 0-2 nap, legfeljebb 12-1 nap, míg a negyedelők értéke 0-1 illetve 0-3 nap. Az egymásutáni közökhöz tartozó minimális áradási időtartamok összege a leghevesebb, a maximumoké a leglassúbb árhullámok áradó ágának alakját jellemzi, míg az alsó illetve a felső negyedelőkből képzett összegezősorok az átlagos viszonyok határaira jellemzőek. (GLUSKOV protesszor módszere.) Mivel ezeknek az adatoknak a révén az árhullámok áradó szakaszát tipizáltuk, az előzőkben tárgyalt tartóssági adatokból pedig a különböző vízállások összegezett időtartama ismeretes, megszerkeszthetők a felső illetve alsó negyedelőknek és az átlagoknak megfelelő jellegzetes árhullámalakok (I —

III. típus). A magasság és alak szerint különböző három típusba sorolt tényleges tavaszi árhullámokkal kapcsolatos időjárási jelenségek egymásközti hasonlósága meglehetősen nagy. A november— márciusi közép-hőmérsékleteknek, hórétagvastagságokoak és csapadékmennyiségeknek azonos vízjárási jellegű évekre szerkesztett összegező-vonalai általában összetartozó nyalábot adnak, és épígy rokonvonások fedezhetők fel az előző három típusba nem sorolható esztendők időjárási adatai között is, amelyekben több kisebb árhullám követi egymást. * * * A felsorolt jellegzetes vonások alapján nyúl a szerző ahosszú idejű előrejelzés kérdéséhez, amelynek keretében elsősorban a tavaszi árhullám magasságának megállapításával foglalkozik. E célból grafikonok készülnek, amelyeken a legmagasabb tavaszi vízállás és az alábbi hidrometeorológiai elemeknek ugyanazon évi értéke van feltüntetve: 1. a—c. — a hótakaró víztartalma (mm) március első, második és harmadik dekádjának végén; 2. a—c. — a hótakaró vastagsága (cm) ugyanezen időpontokban; 3. a — b. — a téli csapadék összege (mm) az első negatív középhőmérsékletü (téli) dekádtól március végéig, illetve az első pozitív középhőmérsékletű dekádig (vagyis a tavasz beköszöntéséig); 4. a — c. — a december —februári és december—márciusi, továbbá a márciusi középhőmérséklet, és végül: 5. — a 25 cm mélységben mért talajhőmérséklet februári középértéke. Az ilymódon szerkesztett 12 ábra mindegyike határozott kapcsolatra mutat ugyan a vizsgált elemek és a tavaszi árvíz magassága között, de az adatok szóródása meglehetősen nagy. A következő lépés tehát több elem egyidejű kapcsolatának kimutatása matematikai eljárással. A felírt lineáris korrelációk független változói rendre a következők: 1. A hótakaró víztartalma márc. 10-én és a dec. —februári középhőmérséklet; 2. a hótakaró víztartalma márc. 20-án és a dee. 1 —márc. 20. közti középhőmérséklet;