Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VIII. Szakirodalom

72 SZAKIRODALOM (2) figyelembevételével (l)-ből: В В' У Y 9 Cv

2 Г v'

2 4 i4' 4 .... (3) A jobboldal utolsó tagja pozitív, mert ti > o' és a görbületi sugarak különbsége — első közelítésben — elhanyagolható, ami azt jelenti, hogy A és A' között lefelé irányuló erő- (gyorsulás-) összetevő hat. Az (1) és (2) képlet felírásakor feltételezett egyensúly tehát nem áll fenn. Ebből az következik, hogy a valamilyen akadály elől oldalirányban kitérni kényszerülő vízszálak nem maradhatnak meg eredeti vízszintes síkjukban, hanem függőleges értelemben is kitérnek. Az eredő-mozgás leszálló, ha az áramvonalak görbületi középpontja az akadáUyal ellentétes oldalon fekszik, (o| típus) és emelkedő irányú, ha az akadállyal azonos oldalon van («П típus). Az alábukó, illetve felemelkedő vízszálak pályája annál meredekebb, minél nagyobb a felszíni és a fenéksebesség közötti eltérés. Mivel a víz elragadó ereje nemcsak — mint általánosságban feltételezik — a sebességtől, hanem a vízszálak ütközési szögétől is függ, a pillérek körüli kiüregelést a fent leírt alábukó áramlásnak kell tulajdonítanunk. Ennek következtében ugyanis nagyobb sebességű vízszálak 2. ábra. A kísérletekhez használt pilléralakok. kerülnek a fenék közelébe és ferdeirányú támadásukkal mintegy kiemelik helyükből a talaj szemcséket.

1 A kiüregelés mértékére a fenék anyagának mineműségén és a folyóvíz sebességén kívül az В В' A A' különbség nagysága jellemző. A gandi egyetem vízépítési laboratóriumában végzett kísérletek a fenti elméleti megállapításokat mindenben igazolták. A kísérletek 70 cm széles csatornában folytak. A pillérek szélessége 6, hosszúsága 24 cm, a fenék anyaga 0-13 —3-36 mm átmérőjű rajnahomok (átlagos átmérő 0-48 mm), a víz mélysége 105 mm volt. 1. A vízszálak vízszintes értelemben való kitérítésének, pontosabban a görbületi sugár nagyságának a kiüregelésre való befolyását a következő kísérletek bizonyítják: a) Derékszögű négyszögű, lekerekített sarkú, áramvonalas, ékalakban levágott, ill. lencsealaprajzú pillér esetében (2. ábra) a kiüregelés legnagyobb mélysége rendre 114, 81-7, 62, 70, ill. 54-5 mm volt. A legnagyobb mélység az első esetben a pillérfő előtt keletkezett, a többieknél fokozatosan mind lejebb tolódott, annak jeléül, hogy a pillérnek az áramvonalakat kitérítő hatása a megadott sorrendben csökken, azaz a q görbületi sugár növekszik: a vízszálak 1 A pillérfő előtt keletkező vízszintes tengelyű vízhengert 1929-ben végzett kísérleteim során magam is kimutattam, és a kiüregelést ütközési jelenségként tárgyaltam — de hidraulikai magyarázatával adós maradtam. (BÖHM WOLDEMÁR: A hídépítés hidraulikai kérdései. Vízügyi Közlemények, 1929/2. szám, 9. old.)