Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VII. Kanizsai Alajos: A Kis-Békás patak vízerejének hasznosítása

62 KANIZSAI ALAJOS 4. A tározómedence célszerű befogadóképességének meghatározása. A tározó szükséges befogadóképességét egyrészt az éikező víz mennyisége és időbeli eloszlása, másrészt a fogyasztás ingadozása szabja meg. fi Minthogy a mértékadó időszak egész kiterjedésére csupán a Békás vízhozamait ismerjük részletesen, a szükséges tározótér megállapítására szolgáló vízhozamösszesítő görbéket a Békás-patak:a szeikesztettük meg. Az eljárás természetesen teljesen elméleti jelentőségű, minthogy a Békás-patakon nincs, sőt nem is lehet szó nagyobb mértékű tározásról. Teljes valószínűséggel feltételezhetjük azonban, hogy a Békáson, illetőleg a KisBékáson lefolyt összes vízmennyiségek közötti, fent megállapított arányszám az összesítő görbék jellemző értékeire is érvényes, mert ha természetes is, hogy a napi vagy heti részlet vízhozamok viszonya lényegesen eltérhet ettől az aránytól, mégis a szükséges tározóteret meghatározó összegezőgörbe általános alakjára ezeknek a kisebb eltéréseknek nem lehet számottevő befolyása. A fentiek értelmében tehát a tározótér meghatározására irányuló vízgazdálkodási vizsgálatokat egy fiktív, 41-0 km

2 kiterjedésű, a vízhozamok tekintetében részletesen ismert vízgyűjtőterülethez tartozó tározómedencére végezzük el, s a végeredményeket 1-64 arányszám figyelembevételével a valóban kutatott Kis-Békás tározóra vonatkoztatjuk, illetve terjesztjük ki (4. ábra). A vízhozamösszegező görbéhez az 1—7-tel jelölt, különböző jellegű változó fogyasztásra vonatkozó, ugyanolyan méretarányban megszerkesztett fogyasztásösszegező görbéket úgy illesztjük, hogy amazt legfeljebb érintsék, de ne messék. A vízhozam- és a várható viszonyoknak leginkább megfelelő fogyasztásösszegező-görbe közti legnagyobb ordinátakülönbség megadja azt a legnagyobb befogadóképességet, amelyre a medencét ki kell építeni. A végből, hogy a tározótér mindenkori víztartalmát (teltségi állapotát) az idő függvényében szemléltetőbben kapjuk, az ordinátakülönbségeket a vízszintes tengelytől mérve külön is felraktuk. (Az 1—7 jellegű fogyasztási görbéknek megfelelően külön-külön.) A 4. ábrán feltüntetett és felvett fogyasztás esetében

6 a Kis-Békás éves tározót 7-10 millió m

3 X 1-64 = 11-7 millió m

3 hasznos befogadóképességre kell megépíteni. Ezt az értéket megnöveljük még 1-3 millió m

3-rel (vastartalék). Az első változat esetében tehát összesen 130 millió m

3 víz tározandó (5. ábra). Ebben az esetben a legmagasabb tározási szint 855-00 m A. f., a vízfelület 0-95 km

2, 35-0 m magas a gátnál a vízoszlop és 36-20 m magas a gát a völgyfenék felett. A Fügés-patakkal egyesült Békás-patak vízmennyiségének átvezetése esetében (II. változat) a tervvázlatot egyenletes fogyasztás feltételezésével dolgoztuk ki. Ebben az esetben a szükséges hasznos tározótér az összesen lefolyt vízmennyiségek arányának megfelelően számítható: 47-0 6-45 = 19-2 millió m

3. 15-8 (Az előbbiek szerint 47-0 millió m

3 a Fügéssel egyesült Békás és Kis-Békás összes vízmennyisége a mértékadó időszakban, 15-8 millió m

3 pedig csupán a Békásé. A Békás vízmeny nyiségének megfelelően szükséges tározótér egyenletes fogyasztás esetében a 4. ábra szerint 6-45 millió m

3.) Ezt kiegészítve még (vastartalék és nem hasznosítható térrész) 1-8 millió m

3-rel, a teljes tározótér 210 millió m

3. Ebben az esetben 862-00 m A. f. a max. tározási szint, 6 A vegyes városi áramfogyasztás esetére (ipari és világítási fogyasztás) hazai adatok alapján felvett 1 jelű fogyasztási jelleggörbe.