Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VII. Kanizsai Alajos: A Kis-Békás patak vízerejének hasznosítása

60 KANIZSAI ALAJOS Észlelőállomás neve Az 1904. évben Az 1942. évi Észlelőállomás neve észlelt számításba vett

! Az 1942. évi csap a d é к mm ben Balánbánya Gyergyótölgyes Gyergyóbékás Gyimesbükk 598 568 610 533 598 512 610 480 509 547 528 593 Összesen — 2200 2177 Középérték — 550 544 A lefolyt vízmennyiséget vízállásészlelések és vízhozammérések alapján határoztuk meg. A Kis-Békáson folyamatos vízállásészlelés 1942 május 1-től szeptember 30-ig volt. Esetenkinti vízhozammérések 1941 december 8-tól történtek, sorozatos vízhozamméréseket az 1942 április 2-től november 27-ig terjedő időszakban végeztünk.

3 Ezek az adatok a Kis-Békás-patak vízerejének hasznosítására vonatkozó vizsgálatainkhoz azonban nem elégségesek. A Békás-patakról azonban hosszabb időre terjedő adatok állanak rendelkezésünkre. Minthogy a szóbanforgó kis kiterjedésű és szomszédos vízgyűjtőterületek csapadék- és hidrológiai-viszonyai feltételezhetően hasonlóak, a terv alapját képező vízgazdálkodási vizsgálatainkat a Békás-patak adataiból vezetjük le, azaz a Békás-patakra kapott eredményeket arányosan kiterjesztjük a Kis-Békás vízfolyásra. A Békás-patakon (a Gyilkos-tó alatti szakaszon, a Márk-villai vízsebességmérési szelvényben) a Hivatal 1941 október 28-tól tartott fenn rendszeres vízállásészlelést, és időnkint sorozatos vízhozamméréseket is végzett. A Békás vízgyűjtőterülete a Márk-villai vízsebességmérési szelvényig: 41 0 km

2. Vizsgálataink szerint a vízben legszegényebb, az évestározás tekintetében mértékadó periódus az 1942. április 1. és 1943. március 31. közötti 12 hónapos időszak. Ebben az időszakban a Békás-patakon lefolyt vízmennyiség 15-8 millió m

3 volt (4. ábra). Ha már most a vízgyűjtőterületek aránya alapján határoznók meg a Kis-Békás-patakon lefolyt vízmennyiséget — ennek vízgyűjtője 80-6 km

2 —, eredményül 30-9 millió m

3-t kapnánk. Eí a vízmennyiség azonban a Kis-Békáson végzett egyes ellenőrző vízhozamméréseink szerint soknak bizonyult. A tározás tekintetében mértékadó fenti időszakban a Kis-Békáson lefolyt vízmeny nyiségnek pontosabb, illetve valószínűbb értékéhez akkor jutnánk, ha a vízmennyiségek arányát nem a vízgyűjtőterületekből, hanem egyidejű mérések alapján meghatározott, tehát valamely tetszőleges időszakban ténylegesen lefolyt vízmennyiségekből határozhatnák meg. Ennek az eljárásnak a követésére lehetőséget ad az, hogy az 1942 május 1-től szeptember 30-ig terjedő időszakra mindkét vízfolyáson meghatározhatók a ténylegesen lefolyt vízmennyiségek. A fentemlített öthónapos időszakban ugyanis mindkét patakon lehetséges volt megszakítás nélkül fenntartani a vízállásészlelést. A Kis-Békás-patakon ezalatt az idő alatt azonkívül sorozatos vízhozamméréseket is végeztünk, s így annak ellenére, hogy 2 Gyergyótölgyesen és Gyimesbükkön 1904-ben régifajta, úgynevezett szuronyzáras csapadékmérő-készülékkel észleltek. Ezek a műszerek — a Meteorológiai Intézet hivatalos megállapítása szerint — a ténylegesnél mintegy 10%-kal nagyobb csapadékösszeget adtak, ezért az eredeti adatokat helyesbíteni kell. 3 A folytonos észlelést a Kis-Békáson nem lehetett megszervezni, mert távolesik a forgalom útvonalától és állandó lakóhelyek a környéken nincsenek; csak a nyári hónapokban találhatók olyan emberek, akik az észlelést elvállalják.