Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - IV. Kertai Ede: A vízügyi szolgálat háborús veszteségei

A MAGYAR VÍZÜGYI SZOLGÁLATOT ÉRT HÁBORÜS VESZTESÉGEK. írta: KERTAI EDE. D. C. 354 (439) : 626 Az 1944—45. évek telén Magyarországon végigsöprő háboiú katasztrófába döntötte az évtizedek alatt óriási áldozatok árán mmtaszerűen kiépített magyar vízügyi szolgálatot is. Amikor 1945 május 4 én a Szövetségesek bejelentették, hogy Magyarországon a háború megszűnt, s amikor i sokat szenvedett magyarság megindíthatta a feldúlt ország újjáépítését, a vízügyi szolgálat is a legsiralmasabb helyzetben volt. Ma szinte még felmérhetetlen az anyagi és szellemi veszteség, amelyei a háború vihará a vízügyi szolgálatnak okozott. Felmérhetetlen azonban ennek a veszteségnek a következménye is, és csak később lehet majd megállapítani, hogy valójában mit is jelentett az országnak a vízügyi szerveket ért háborús veszteség. Ahhoz, hogy majdan helyesen értékelhessük az újjáépítés munkáját, mindenekelőtt ismerni kell azt a mélypontot, amelyet 1945 május 4-e jelentett. Ebből a helyzetképből tudjuk tisztán megállapítani, hogy hova süllyedtünk és honnan kell felemelkednünk. A folyam- és kultúrmérnöki és egyéb vízügyi hivataloknak, valamint az ármentesítő és belvízlevezető társulatoknak a Központi Statisztikai Hivatal összeírása kapcsán készült hivatalos jelentéseiből ma már áttekinthető képet tudunk alkotni az egyes intézmények ingó és ingatlan vagyonának háborús kárairól. Az így kialakult kép nem egészen hű. Elsősorban nem teljes. A kárjelentést nem minden hivatal küldte be. Statisztikai adataink az állami szervek 90%-ára, a vízitársulatoknak pedig 85%-ára vonatkoznak. (I. táblázat.) Igaz, hogy főleg kevésszemélyzetű vagy szaktisztviselő nélküli, tehát kis hivataloknak ós társulatoknak a jelentése maradt el, s ezért a hiányzó adatok a végső eredményt — csekély súlyuk miatt — lényegesen nem is befolyásolták. Második hátrány, hogy a kárjelentések csak a hivatalosan feltett kérdésekre vonatkoztak, ezek pedig — általános adatgyűjtést szolgálva — vízügyi szempontból természetesen nem teljesek. Különösen a vízi építményeket ért károknál mutatkozik eltérés. (Ezeket sok esetben épületkároknak minősítették, és ezért nem szerepeltek a kimutatásban. Az épületkárokra vonatkozó adatgyűjtést ugyanis különválasztották és ezideig még nem végezték el.) Az eltérést kiegészítő adatgyűjtéssel igyekeztünk csökkenteni. Harmadik, és még nagyobb bizonytalanságot okoz a kárösszegeknek a meghatározása. Sok helyen elvesztek a leltárkönyvek, ha pedig meg is vannak, a bejegyzett értékek nehezen hozhatók közös nevezőre. Sérült építmények értékcsökkenése is nehezen becsülhető. Végül bizonytalan alapon nyugszik a kárösszeg és az összes vagyon közötti viszonynak: a veszteségek %-os arányának kiszámítása. A kár jelentésekben a vagyon értéke nem is szerepel. Kimutatásainkban az összegszerűen és százalékban is megadott kárból visszakövetkeztetéssel határoztuk meg a vagyon értékét azért, hogy az átlagokat az egyes tételek súlyának figyelembevételével számíthassuk (II. táblázat). De ha az egyes adatok nem is pontosak, a végeredmény — nagyságrendileg — jól érzékelteti a magyar vízgazdálkodást ért csapás roppant mértékét.