Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - III. Molnár Endre: A debreceni kultúrmérnöki hivatal szerepe a debreceni kormány mellett

16 MOLNÁR ENDRE Az árvédelmi helyzet lényegesen kedvezőtlenebbül alakult a Duna mentén. A jég levonulása közben több helyen torlaszokat alkotott. A bogyiszlói torlasz miatt a felduzzasztott víz az átvágás felett a bemondások szerint 50 cm-rel meghaladta az eddig észlelt legnagyobb vízállást. A töltés Fájsz községnél átszakadt és a Kalocsai Ármentesító Társulat területén 25—30.000 kot holdat elöntött. 3. A háború nem kímélte meg a szivattyútelepeket sem. A szivattyútelepek állapotáról a szemle idején még nem szerezhettünk teljes képet. A szakszemélyzet hiánya és egyéb nehézségek miatt több esetben csak általánosságban állapíthattuk meg a károkat. Az adatok még azoknál a társulatoknál is, amelyek a szivattyútelepek állapotát tökéletesen ismerték, csak a pillanatnyi helyzetnek, esetleg annak sem feleltek meg. A telepek pusztulása a szemle idején még folyamatban volt. A hajtószíjak már a legtöbb helyen hiányoztak. A használható felszereléseket és anyagokat mind a katonai hatóságok, mind a lakosság állandóan csökkentette. A szálh'tási nehézségek miatt a szivattyútelepek üzemanyagát a polgári hatóságok — malmok, villanytelepek céljára —, kártérítés nélkül igény bevett ék. Találtunk olyan társulatot — így a Heves—Szolnok—Jász vidékit —, ahol a szivattyútelepek 70—75%-os károsodást szenvedtek. Ennél a társulatnál három szivattyútelep közül kettő teljesen elpusztult. Az üzemanyaghiányra megemlítem, hogy a társulatok, átlagos belvízre számítva, az eredményes védekezéshez az alábbi üzemanyaghiányt mutatják ki: 700 vágón szén, 500 q benzin, 800 q petróleum, 1400 q gázolaj, 520 о faszén, 130 q kenőclaj, 35 q hengerolaj, 370 kg gépzsír, 848 kg Ьajtós/íj. Békeviszonyok között is számottevő anyagmennyiségek. A háborús helyzet miatt beszerzésük már az összeírás idején is teljesen reménytelen volt. 4. A hidak elpusztítása volt a legsúlyosabb csapás, amelyet a visszavonuló németek hazánkra mértek. A beérkező jelentésekből és elbeszélésekből már a szemle megtartása előtt tudtuk, hogy a Tiszán egyetlen híd sem maradt meg. Az az esztelen pusztítás azonban, amelyet a valóságban láttunk, minden képzeletet felülmúlt. A Nyírségen, a Nyírvíz- és a Felsőjzabolcsi Armentesítő Társulat területén nemcsak hidakat, hanem a hadászati szempontból teljesen jelentéktelen áteresztőket, köztük 60 cm-es betoncsöveket is felrobbantottak. A tokaji vasúti és közúti hídsorozatnak minden ívét felrobbantották. Hídjaink felrobbantásánál nem a hadiszempont, hanem a rombolási düh volt a döntő. Ennek bizonyítékául megemlítem, hogy a Kraszna mentén nagyobb harcok nem voltak. Erről a vidékről a rémet csapatok harc nélkül vonultak ki és az orosz csapatok nem kelet, hanem nyugat felöl közelítették meg a folyót. Ennek ellenére a németek a vásárosnamény — gilvácsi szakaszon a Kraszna valamenyi hídját felrobbantották. Még a dűlőútiakat is. Számszerint tizenkettőt. 5. Az Aljöld vízügyi helyzete február hó közepén, amint már rámutattam, igen súlyosnak látszott. A szemle idején azonban a Tisza mentén kedvezően alakult. Értesülésünk szerint a Tisza és mellékfolyói vízgyűjtőin jelentősebb mennyiségű hó sehol sem feküdt. A jég a súlyos vízlefolyási akadályokat képező hídroncsok ellenére márcias elején nagyobb áradás okozása nélkül levonult, vagy levonulóban volt. Február végén a belvízi helyzet is kielégítőnek mutatkozott, és átlagos csapadék esetén a szivattyútelepek hiányosságai ellenére a belvizek levezetése biztosítottnak látszott. Lényegesen súlyosabb volt a dunamenti társulatok helyzete. A Dunán a levonuló jég torlaszokat képezett, és értesülésünk szerint a Fájsz község melletti töltésszakadáson kívül más helyeken is fordultak elő töltésszakadások. Az elárasztott területekről a víznek a visszavezetése csak késedelmesen történhetett meg. Az elárasztott területek lakossága az általános nehézségek miatt a kormánytól csak erkölcsi támogatást kapott. A gátját áttört víz szabadon pusztíthatott mindent, ami útjába került.