Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)
1-4. szám - III. Molnár Endre: A debreceni kultúrmérnöki hivatal szerepe a debreceni kormány mellett
14 MOLNÁR ENDRE ügyi minisztériumnak a kiküldöttei. Az értekezleten a legfontosabb tárgy a vízügyi helyzet várható alakulásának az ismertetése volt. (Mint érdekességet említem meg, hogy az ismertetésnél a tolmács szerepét Nagy Imre, akkori földművelésügyi miniszter látta el.) Ismertetésemben leplezetlenül rámutattam a helyzet súlyosságára és esetleges következményeire. Ismertettem azokat a nehézségeket, amelyekkel a Tisza mentén a vízügyi szolgálat küzdött. Rámutattam, hogy a harcok során keletkezett károktól eltekintve a vízügyi szolgálat naponta súlyos károkat szenved. A megmaradt üzem- és védelmianyag az állandó igénybevétel miatt folytonosan csökken. A helyreállított telefonhálózatokat leszerelik, az árvédelmi munkálatokat végző munkásokat és fuvarosokat más munkára veszik igénybe. A társulatok begyakorolt, munkáját mindig lelkiismeretesen végző őrszemélyzete a felügyeletére bízott töltés- és csatornaszakaszokat az élet- és vagyonbiztonság hiányában nem tudja ellenőrizni. A Tisza forrásvidékén lévő csapadékviszonyokra semmi adatunk nincs, a hóvastagságokat nem ismerjük és így következtetni sem tudunk arra, hogy milyen árvízre számíthatunk. Rámutattam, hogy már átlagos magasságú tavaszi árvíz esetén is az Alföld jelentékeny részének elárasztásával kell számolni, ami nemcsak mezőgazdasági károkat, hanem közlekedésügyi, és ennek folyományaként hadászati nehézségeket okozhat. A földművelésügyi kormány anyagiak és egyéb lehetőségek híjján a várható események ellen egyedül védekezni nem tud, és az eredményes védekezéshez feltétlenül szükséges a Szövetséges Ellenőrző Bizottság támogatása. Pontokba foglalva az alábbiakat kértem: 1. Olyan irányú parancs kiadását, liogv a helyi orosz katonai parancsnokságok a már helyreállított véd- és telefonvonalakat részesítsék védelemben. 2. A vízlefolyást legjobban akadályozó hídroncsok eltávolítására és az elaknásított töltésszakaszok megtisztítására rendeljenek ki műszaki csapatokat. 3. A vízügyi szolgálat részére 4—5 személyautót és ahhoz üzemanyagot engedélyezzenek. 4. A vízitársulatok személyi- és vagyonbiztonságának a megvédéséhez nyújtsanak segédkezet. ő. Árvízveszély esetén az érdekelt községek lakosságát közmunka alól mentesítsék. 6. Az üzemképes szivattyútelepek megmaradt üzemanyagának megvédését és a szükséghez mérten kiegészítését támogassák. 7. Utasítsák illetékes szerveiket a Tisza forrásvidékén lévő hóvastagság közlésére. Az értekezletet összehívó altábornagy a kért támogatást általában megígérte és a vízügyi helyzetnek helyszíni tanulmányozására 3 személyautót bocsátott rendelkezésünkre, de kijelentette, hogy a magyar hatóságok munkájával nincs megelégedve. Közölte továbbá, hogy ha az árvíz miatt hadászati nehézségek is keletkeznek, a „Vízrendészeti főosztály" vezetőjét egyénileg teszi felelőssé. A tervezett helyszíni bejárást február 16-e helyett az autók késése miatt csak 25-én kezdhettük meg. Hazánk nyugati részén a háború ebben az időben még javában tombolt. A szemle során bejártuk a tiszamenti vízügyi hivatalokat és vízitársulatokat, felkerestük a vármegyék alispánjait, a felrobbantott hidak számának megállapítása érdekében az államépítészeti hivatalokat és a vasúti üzletvezetőségeket. Az egyik autó Bajára és Kalocsára is ellátogatott. A bejárás eredménye a jelentéseknél is súlyosabb helyzetet tárt fel. A tapasztaltakat az alábbi részletezés szerint ismertetem: 1. A vízügyi hivatalok és a vízitársulatok helyzete. 2. A töltések állapota. 3. A szivattyútelepek állapota. 4. Vízlefolyási akadályok. 5. A bejárás idején talált vízügyi helyzet.