Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - IV. Szakirodalom
76 SZAKIRODALOM Yonne adta. Ez az árvíz idézte elő Párizsban az eddig észlelt legmagasabb vízállást. Az árvizek visszatartására szolgáló tározó-térfogat számításánál azonban mégsem ez az árhullám adja a szélső értéket, hanem az 1740. évi valamivel alacsonyabb, de sokkal tartósabb árvíz. Amint a hidrológiai megfontolások kimutatták, ez az árvíz 1/ 3-dal nagyobb tározóteret kíván, mint az 1910-es. A tanulmányok szerint a legnagyobb párizsi vízállásnak 2-50 m-rel való csökkentése mintegy 390 millió m 3 víz tározását kívánja meg. De mivel a vízgyűjtőterület távoli részein fekvő medencék együttmükcdése nem mindig érhető el, tökéletes biztonságot ennél még sokkal nagyobb tározótér sem nyújthat. A Szajna vízjárásában azonban nemcsak az árhullámok jelentenek szélsőséget, hanem épp olyan jelentőségűek a száraz időszakok vízhozamcsökkenései. 1865-, 1870- és 1921-ben a kisvíz csak 35 m 3/sec volt. A folyó csatornázva van és így a hajózás a vízhiányt kevésbbé érzi, de közegészségügyi okokból a kisvízhozamot legalább 20—25 m 3/sec-kal feltétlenül növelni kell. A vizsgálatok szerint ez könnyen lehetséges. A fentiekben leírtak arra vezettek a Közmunkák Legfelsőbb Tanácsát, hogy a tanulmányok kezdeti céljától eltérve, a tökéletesebben megoldható feladatot jelölje meg elsőrendűnek, azaz a munkaterv végrehajtása elsősorban a kisvízhozam növelését célozza és csak másodsorban szolgálja az árhullámok szélsőségeinek tompítását. A tározást a Szajna vízrendszerében sikföldi medencékkel is el lehetne képzelni. A Szajna és a Marne árterein való víztározás végett azonban hosszú gátakat kellene építeni, számtalan épületet kisajátítani stb. A magas vízszint a vízáteresztő altalaj miatt állandó veszélyt jelentene a környező lakosságra. Ezért a közmunkatanács a síkföldi tározók létesítését fel sem vett© a tervébe. A vízzáró altalajú hegyvidéki tározómedencék mér kielégítő megoldást adhatnak, s ezért a munkaterv a Szajna vízjárásónak szabályozását ezekre építi fel. A medencék a tervek szerint elsősorban az Yonne vízrendszerének felső résztn (vízzáró gránit altalajon) és a Marne és a Felső-Szajna vízrendszerében (krétakori márgák és kék agyagok) készülnek. A közmunkatanács a tározásra alkalmasnak látszó 47 hely közül az alábbiakat választotta ki. (Lásd az ábrát.)
