Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)

1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség

54 DK

. BOGÁRDI JÁNOS amely a legnagyobb vízlefolyást eredményezi. Ezt a legnagyobb lefolyást adó időtartamot pedig a kérdéses vízgyűjtőterületre érvényes csapadéktörvényszerűségekkel fejezi ki. Gyalókay Miklós

4

2 Németh Endréhez hasonlóan a Montanari-függvénnyel kifejezve veszi figyelembe a csapadékmagasságot. A Montanari-féle függvényben szereplő n hatványkitevőt leggyakoribb értékével, egyharmaddal helyettesíti. így, mivel a fajlagos vízszállí1% tás a T = . г időtartamú esőnél éri el legnagyobb értékét, természetesen azt kapjuk, 1 —n т hogy a legnagyobb lefolyás akkor következik be, ha T = -, vagyis az esőzés ideje nagyobb, 2 de legalább is egyenlő a kérdéses vízgyűjtőterületre meghatározott összegyülekezési, lefolyási idő felével. A továbbiakban Gyalókay a csatornákban tározódó vízmennyiséget is figyelembe veszi és olasz tapasztalatok alapján a fajlagos vízszállítást 10%-kal csökkenti. Az m „javító tényező" értékét középarányosán 1-5-nek tételezve fel, a fajlagos vízszállítás « . a q (m

3/nap. m

2) = 1-5 • з-ззут

2 vagy a . a q (liter/sec. ha) = 5212 —==A képlet használatánál ügyelnünk kell n értékére. Ha n lényegesen nagyobb, vagy esetleg kisebb egyharmadnál, az összefüggést már nem szabad használni. A legújabb olasz kutatók az összegyülekezési idővel való számítást nem tartják helyesnek. Tanulmányaikban két kifogást említenek. Az egyik az összegyülekezési idő meghatározásának bizonytalansága. A másik az, hogy az összegyülekezési idővel való számításnál a csatornarendszerben való víztározódást nem lehet figyelembe venni. Ezért Puppini

4

3 bolognai professzor javaslatára a fajlagos vízszállítást annak a ténynek a szem előtt tartásával határozzák meg, hogy a csatornahálózat a csapadékvizet nemcsak összegyűjti és levezeti, hanem részben tározza is. Ha a csatorna vizsgált keresztszelvényéhez t időpontban p vízmennyiség érkezik, ebből csak Q vízmennyiség folyik tovább. Az ezen felüli rész a t időpontot követő dt elemi időtartam alatt a mederben tározódik és ott a vízszint emelkedését okozza. Ha tehát a csatornahálózatnak a vizsgált keresztszelvény feletti szakászában tározott vízmennyiséget V jelöli, akkor az érkező pdt vízmennyiségből csakQ . dt folyik tovább, dV vízmennyiség pedig tározódik. A víz mozgását így a pdt = Qdt + dV differenciálegyenlet fejezi ki. A p vízmennyiség a Montanari-féle összefüggés alapján a vízgyűjtőterület (F) nagysága és a lefolyási tényező (a) ismeretében mint l idő függvénye fejezhető ki. A dV mennyiség jó megközelítéssel d Q-val és Q függvényével helyettesíthető. A helyettesítéseket és átalakításokat elvégezve, megoldhatjuk a fenti differenciálegyenletet. A részleteket illetően Németh professzor idézett tanulmányaira utalunk. Végeredményben a fajlagos vízszállítás Puppini szerint (a .a) n q (liter/sec . ha) =C— V~n~

l val, A képletben szereplő a és л érték а Montanari-féle függvényben szereplő együtthatóilletőleg hitványkitevővel azonos (a értéke a klimatikus valószínűségi függvény olyan 4

2 Lásd a 11. jegyzetet. 4

3 Lásd a 9. jegyzetet.