Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
A LEFOLYÁS! TÉNYEZŐ 47 különben a bajor Specht tanulmányában szereplő I/ — szorzótényezőnek is hajlandó hasonló hatást tulajdonítani. Lauterburgtól kezdődően a lefolyó vízmennyiségnek az évi csapadékátlagból való számítása már nem igen fordul elő, mert az újabb kutatók is mindinkább rövididejű, heves záporokból számítják a fajlagos vízszállítást. Specht t 3 2 a bajor tanulmányok alapján a legnagyobb lefolyó vízmennyiség számításához az árhullám levonulási idejét használja fel. Ha a csapadékokozta árhullám a vízgyűjtőterület legmagasabb pontjától a vizsgált helyig t (óra) idő alatt érkezik le, akkor szerinte t időtartamú csapadék fogja a legnagyobb árvizet előidézni. L völgyhosszúság esetén, ha a völgy átlagos hajlásszöge <jp és az árhullám sebessége v = 20 sin '» (p a figyelembeveendő csapadék időL L tartama t = — = képletből számítható. v 20 sin<jp A lefolyási tényezőt a bajorok az esőzés t idejéből határozzák meg. (Lásd 2. fejezet.) A vizsgált vízgyűjtőterületen a t idő alatt lehetséges legnagyobb csapadékmagasságot, h f-t kell ezután megállapítani, amelyet F (km 2) vízgyűjtőterületnek megfelelően még képletből számítható ki. Az összefüggésnek ugyanaz a hibája, mint a Lauterburg-féle számításnak: a vízlefolyás egyenletesnek van feltételezve, ami pedig nem lehetséges. A bajor tanulmányok nagy értéke azonban, hogy a mértékadó csapadékok időtartamát meghatározzák. A bajorok munkásságának közreadása óta az évi átlagos lefolyási tényezők alkalmazása is elmaradt. Korbély 3 3 behatóan tanulmányozta a csapadékvizek összegyülekezését és lefolyását. A vízgyűjtőterület különböző részeire egyidőben lehullott vízcseppek, bár ugyanakkor indulnak meg, más-más időben érkeznek a vízgyűjtőterület legalsó pontjához, az ú. n. gyülekezőhelyre. Legelőször a gyülekezőhely közvetlen környezetéből érkeznek a vízrészecskék, később megjönnek a távolabbi részekről is. Az összegyülekezés akkor lesz teljes, ha a vízgyűjtőterület legtávolabbi pontjára hullott esőcseppek is leérkeznek. Ha az esőzés ebben az időpontban még tart, a gyülekezőhelyre a vízgyűjtőterület minden pontjáról érkezik egy-egy, bár különböző időben elindult vízcsepp. Az egész területről érkező vízrészecskék találkozása az esőzés végéig tart. Ha az esőzés megszűnik, a vízgyűjtőterület egyes részei az összegyülekezéshez képest fordított sorrendben kapcsolódnak ki a lefolyás folyamatából. Ha az esőzés véget ér, mielőtt még a legtávolabbi helyekre hullott csapadékvíz leérkeznék, az összegyülekezés már nem lesz teljes. A vízlefolyás akkor fejeződik be, amikor az esőzés végén a legtávolabbi pontra hullott csapadékvíz is leérkezik. A csapadékvíz összegyülekezésének módja a vízgyűjtőterület sajátságaitól, főképen alakjától és egyes részeinek lejtési viszonyaitól függ. A csapadékvíz összegyülekezése ezért vízgyüjtőterületenkint változik. Ha az esőzés kezdetétől a vízlefolyás befejeződéséig terjedő időre a vízlefolyásba beés kikapcsolódó területrészek összegező vonalát megrajzoljuk, az ú. n. vízgyüjtőkarakterisztikát 3 i kapjuk. Az ábrából leolvashatjuk, hogy tetszésszerinti időben a vízgyűjtőterület mekkora részéről érkezik le a csapadékvíz. Az ábra szerkesztéséhez a víznek a gyüjtőértékkel kell megszorozni. A fajlagos vízszállítás végül a 3 2 Lásd a 2. jegyzetet. 3 3 Lásd a 7. jegyzetet. 3 4 Lásd a 9. jegyzetet.
